Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS IDŐTEREI
(1681) is tiltotta, hogy inasai a zsöllyeszékre üljenek: ,J\z asztalokon se éjjel, se nappal ne feküdjenek, se ne üljenek, az söllye székekben [karosszékekben] való ülésnek is békét hadjanak. Ha nem állhat, s ülni akar, üljön faszékre.”'96 A zsöllyeszékek már bőrrel, bársonnyal vagy selyemmel kárpitozottak karosszékek voltak. A kárpitozás divatja is a 17. század folyamán terjedt el, a század elejéig még reneszánsz, vagyis magas székeken.196 197 A székek és az asztalok számát összevetve feltűnő, hogy többnyire nem volt elég szék az ebédlőházakban ahhoz, hogy mindenki leüljön. Feltehetőleg étkezésekkor máshonnan is hoztak, főleg, amikor több asztalra terítettek. Utoljára maradt az ebédlőpaloták, de még inkább az „öreg” paloták legreprezentatív bútordarabja a pohárszék, amely a rá kihelyezett drága étkezési edények révén a házigazda gazdagságát, előkelőségét volt hívatott kifejezni. A pohárszék története hosszú múltra nyúlik vissza, ugyanis már a legkorábbi középkori lakomaábrázolásokon is látható. Az egyik legismertebb talán ezek közül a Berry herceg lakomájáról készült illusztráció. A pohárszék formája kezdetben polcos volt, majd e típust fokozatosan a lépcsó'zetes elrendezésű, abrosszal letakart típus váltotta fel. Az úr vagy a legelőkelőbb vendég közelében helyezték el. A pohárszékek kezdetben kettős funkciót töltöttek be: a rajta elhelyezett arany- és ezüstedények mintegy puszta díszedényként hirdették tulajdonosuk gazdagságát az étkezésen résztvevőknek, másrészt tálalóasztali szerepet is betöltött. Ez utóbbi funkciója, az ábrázolások tanúsága szerint, háttérbe szorult, és egyre inkább csak reprezentációs funkciójuk maradt meg. A kora újkorban a pohárszékeken már vagy csak ivóedényeket, vagy ivóedényeket és dísztálakat, vagy kivételes esetekben csak dísztálakat helyeztek el.198 Sajnos eddig ismert írott és képi forrásaink alapján nem tudjuk, hogy milyen formájú pohárszék jellemezte a magyar főúri udvarok ebédlőtermeit és „hosszú” palotáit. Ebből az időszakból egyetlen pohárszék maradt fenn, amelyet a Radvánszky család birtokolt. Valószínűleg ez csak az egyik típus volt a sokféle pohárszék közül.199 AZ ÉTKEZÉS IDŐTEREI Hányszor ettek egy nap, avagy szokás volt-e már a reggelizés? A középkori Magyarországot, akárcsak egész Európát két főétkezés jellemezte: a prandium és a cena. Az időpontok koraisága (délelőtt 10, illetve délután 5 körül) miatt e két étkezést mai szóhasználattal hívhatnánk villásreggelinek és estebédnek is,200 azonban a középkori szójegyzékeink szerint és a korabeli szóhasználattal is ebéd és vacsora volt a magyar nevük. A 16. században gyakoribbá vált az esetenkénti reggeli fogyasztás, legalábbis ezt tükrözik a források, ahol egyre gyakoribbá vált a reggeli - vagy ahogy ők mondták: 196 Koltai, 2001. 114. p. 197 Szabolcsi, 1954. 27. p. 198 Kiss, 2002.6-9. p. 199Kiss, 2002. 8-9. p. 200 Kubinyi, 1990a. 56. p. 56
