Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
FELHASZNÁLT FORRÁSOK - ÍROTT FORRÁSOK
jól hasznosíthatók ebbó'l a szempontból, így pl. Bertrandon de la Brocquuiére (1433) ,S9 Eschenloer Péter (1476) beszámolói.90 A kora újkori naplók közül Bethlen Miklós91 memoárja a leghasznosíthatóbb, mivel külön fejezetet szentel diétájának. Emellett is sokat ír életmódjáról, szokásairól és számtalan esetben utal étkezéssel kapcsolatos dolgokra. A legismertebb ezek közül a költő' Zrínyi Miklós németesnek tartott étkezési szokásairól szóló leírása. Apor Péter (1676-1752) 18. században keletkezett, de a 17. századra vonatkozó visszaemlékezései92 csak fenntartásokkal és szigorúan csak Erdélyre használhatók, fó'ként azért, mert legfeljebb a század végéről lehettek személyes élményei, a többiről csak hallomások alapján írt. A század végére pedig már felgyorsultak azok a változások, amit ő és kortársainak egy része „nájmódinak” (újmódinak) tartott és elítélt. Apor nosztalgikusan gondol vissza a 17. századi Erdélyre, és nem hajlandó tudomást venni, hogy már a 17. századi Erdély sem az volt, aminek ő látni szerette volna, aminek ő gondolta. Különösen kitűnő forrásként szolgálnak az olyan versek, melyeknek tárgya teljes egészében vagy egyes részletében az étkezés. Ilyen ún. gasztronómiai tárgyú versek főleg a század második feléből maradtak fenn. Az egyik leghosszabb és a leggazdagabb e témában Koháry István verse: Embernek ételében mértékletesnek kel lenni, nemis jó magunkat terhelni, tobzódva dösölnünk, mivel egésségünknek, lelkünknekis olykor sérelmével vagyon leg gyakortáb, majdan inkáb mindenkor nagy vig lakásunknak vége.93 A vers valamikor 1682 és 1685 között keletkezett, amikor Koháry Thököly fogjaként raboskodott. A vers egy kenyéren és vízen élő főúr álmodozása hajdani lakomáiról. Pontos és fontos forrás a század végi lakomák ételeiről, az étkezés rituáléjáról, terítési szokásokról, stb. Ugyancsak ételekről nyújt élvezetes beszámolót a Bercsényi házassága című költeményében (1695) egy főúri lakodalmat leíró Kőszeghy Pál.94 Megemlítendő még Szentmártoni Bodó János Az sónak dicséretből való magyar ritmus (1645)9’ című verse és egy, a kolozsmonostori jezsuita iskoláról szóló gúnyvers (1649), melynek szerzője még a szakácsirodalomban is tájékozottnak tűnik.96 Az évenként kiadott különféle kalendáriumok verseiben - amelyekből jó néhány fennmaradt -, főleg az évszakoknak megfelelő táplálkozási érdekességekre figyelhetünk fel. Különleges helyet tölt be az irodalmi jellegű források között az ún. simplicissimus regény egyik darabja: az 1683-ban megjelent Magyar Simplicissimus. E regény hűen tükrözi korát, és ezért hosszú ideje használják a kutatók mint magyar történeti, kultúrtörténeti, néprajzi, zenetörténeti „adattárat”. Cselekménye körübelül 1648-tól 1660-ig tart. A főhős elsősorban a Szepességben éli meg a jellemfejlődését szolgáló kalandokat, és háttérül a korabeli magyar valóság szolgál, amelyet feltehetőleg főleg történeti, földrajzi kézikönyvek és korabeli útleírások nyomán, vagyis nem közvetlen tapasztalat útján 89 Bertrandon de la Brocquuiére utazása, 1433. In: Szamota, 1891. 48-99. p. 90Nápolyi Beatrix utazása Budára, 1476. In: Szamota, 1891. 100-108. p. 91 Erdélyi főnemes, kancellár. Visszaemlékezéseit 1703-ban írta rabságában, miután I. Lipót gyanúba fogta, és élete utolsó 12 évét börtönben töltötte. 92 Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. Kiadta Lőrinczi Réka. Bukarest, 1978. 93 Koháry, 2000.; Lásd még Kovács S. I., 1996. 94 Lásd még Dala, 1998. 95 Torockószentgyörgyi, majd kolozsi unitárius lelkész. Lásd még Kovács S. 1., 1988. 70-71. p. 96 Lásd Kovács S. I„ 1988. 71-72. p. 27
