Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
FELHASZNÁLT FORRÁSOK - ÍROTT FORRÁSOK
II. Lajos király 1525. január és július 16. között készült számadásait,66 a lengyel király Báthory István számadáskönyveit.67 Emellett két idegen származású magas rangú személyét: Estei Hyppolit egri püspök számadásait (1500-1508)68 és Zsigmond lengyel herceg budai számadásait (1500-1502, 1505).69 Sajnos az uralkodói - II. Ulászlóhoz, II. Lajoshoz és Báthory Istvánhoz kapcsolódó - számadáskönyvek alig nyújtanak információt a királyi konyhára kerülő' élelmiszerekről, mivel többnyire csak annyit jegyeztek fel, hogy mennyi pénzt adtak a konyhasáfámak a konyha költségére. A 16-17. századi magyar fó'úri udvarokat gazdasági szempontból az önellátás jellemezte, vagyis a főurak udvarukat a gazdaságukban megtermelt javakkal látták el, és csak a gazdaságukban elő nem állíthatóakat, például fűszert vásárolták. A főúr számadásra kötelezte gazdasági tisztjeit, elvben tehát az arra kijelölt tisztviselőnek számon kellett tartania, hogy mennyi élelmiszert adott be a konyhára, illetve mennyi praebenda jellegű élelmiszert70 adott ki. Azonban a még bőséges ilyen jellegű forrással rendelkező Batthyány udvarban is csupán különfajta húsok, halak, borok és kenyerek bevételezéséről és kiadásáról maradtak fenn számadások, a felhasznált szárított zöldségek (lencse, borsó) vagy például a káposzta mennyiségéről pedig egyetlen egy sem. Nem tudjuk, hogy készültek-e ilyen jellegű számadások, csak megsemmisültek, vagy egyszerűen nem tartották be a számadásbeli kötelezettségeiket. A magyar főúri udvarokra vonatkozó számadásanyag egyik legnagyobb hiányossága tehát az, hogy egyrészt nem maradt fenn egy főúri udvar mindenfajta élelmiszerre kiterjedő számadáskönyve akárcsak egy évből is, másrészt a különböző számadástöredékekből nehezen rakható össze bármilyen egész. Ezért tudnunk kell értékelni az olyan viszonylag folyamatos számadásokat, mint a Rohoncon - Batthyány I. Ádám rezidenciáján - készült és, az 1655. május 20. és 1658. május 18. között három évet felölelő feljegyzés, melyben felírták, hogy „ő nagysága konyhájára menni tik és lúd kőit el.”71 Valamint egy rövidebb időtartamú (1651. augusztus 20-tól október 22-ig és december 4-től 1652. február 13-ig terjedő), számadást az elfogyasztott marhahúsról.'2 Ezek tényleg pontos adatokat szolgáltatnak arról, hogy mennyi húst fogyasztott egy főúri udvar, ha az úr is otthon étkezett, ha vendégeket fogadott, illetve ha távol volt (lásd alább a húsfogyasztásról szóló részt című fejezet). De igen értékes a Wesselényi levéltárban fennmaradt több, viszonylag teljes számadás az 1660-as évekből: például a murányi vár 1660-ből való számadásai, amelyben feljegyezték, hogy mennyi szalonnát, sodort, hájat, vajat, boronzát, mézet, lencsét vételeztek be, továbbá hogy mennyit és hova adtak ki. Ugyanebből az évből való Keövy András zólyomlipcsei provizor terményszámadása, amelyben leírta, hogy mennyi búza, liszt, zsemleliszt, árpa, sör, zab, bor, pohánka, pohánkakása, borsó, lencse, köles, kendermag, boronza, sajt, só, aszaltgyümölcs, szalonna, sóldar, vaj, káposzta érkezett be hozzá, és ebből mennyit és hova adott. Sajnos azonban ezekből a számadásokból nem derül ki az, hogy hány és milyen 6<’Fraknói, 1877. 6‘ Magyar vonatkozásait kigyűjtötte Veress Endre. Veress, 1918. 68 Kovács P., 1992.; Lásd még B. Nyáry, 1873. 69 Divéky, 1914-; Horogszegi - Rábai, 2005. 70 Az élelmiszer járandóság egy része különféle, nem a konyhán megfőzött élelmiszer volt. Ezekről van itt szó. 71MNLOLP 1322 Udv.ell.no. 21. 72 MNL OL P 1322 Udv. ell. no. 24-27., 18. 24
