Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MINTÁUL SZOLGÁLHATÓ URALKODÓI UDVAROK - A HABSBURG-HÁZBELI MAGYAR KIRÁLYOK UDVARA
A pozsonyi és soproni királykoronázási lakomák A Habsburgok trónra kerülése után az 1550-es évekig kivételesnek számított, ha egy magyar nemes hosszabb ideig szolgált a bécsi udvarban. Utána viszont észrevehetően megnőtt a számuk. I. Ferdinánd uralkodásának végéig már többnyire 6-12 magyar nemest találunk a 400-500 fós bécsi udvarban, ami azért igen szerény jelenlét. Legtöbben Hofdienerként és étekfogóként (Truchsess) szolgáltak, de néhányan előléptek szeletelővé (Vorshneider) vagy pohárnokká (Mundschenk). Udvari fóméltóságot egyedül Thurzó Ferenc viselt, aki néhány évig az Udvari Kamara elnöke is volt.1320 A későbbi időszak magyar jelenlétét még nem dolgozták fel részletesen a kutatók, de annyi elmondható, hogy nem vált számottevővé az időszakunk alatt a tényleges udvari szolgálatot vállalok száma. Magyar udvari méltóságokat - ahogy ezt már említettük -, továbbra is kineveztek a Habsburg uralkodók, ők azonban csupán a király- és királynő koronázások alkalmával gyakorolták tisztüket. Ilyenkor ők látták el az asztali szolgálatot, kiegészítve más főnemesi, köznemesi családok sarjaival. De hogyan viszonyultak a Habsburg királyok a régi magyar szokásokhoz, és hogyan alakult a koronázások rendje a gyakorlatban? A koronázási lakomák helyszínei E királykoronázások leggyakoribb helyszíne az itt tárgyalt másfél évszázad alatt Pozsony volt, ezenkívül tartottak kettőt-kettőt Székesfehérváron és Sopronban. Székesfehérváron a préposti ház, Sopronban a császár szállása volt a helyszín, Pozsonyban pedig hol a királyi vár, hol pedig az esztergomi érsek palotája. A lakomák idején az asztalokat a helyszínül szolgáló épületek különböző termeiben állították fel, összhangban az asztalnál étkezők rangjával. A király és asztaltársai a legszebb, legelőkelőbb teremben étkeztek. Ez Pozsonyban a lovagterem (Ritterstube) volt. A jeles alkalomból a terem falát németalföldi falkárpitokkal díszítették fel, felállítottak egy általában a terem felét betöltő, háromlépcsős emelvényt, amelyre a királyi asztal került. Az emelvényt török szőnyeggel, az asztalt vörös posztóval fedték he. Az 1655. évi lakomának ismerjük a teljes asztali rendtartását, és ez alapján azt is tudjuk, hogy ezen a koronázási lakomán kik melyik teremben étkeztek. A királyi asztalt rangban követő asztalt, ahol magyar mágnások, püspökök, a bécsi udvari főemberek foglaltak helyet, a kamarások ebédlőpalotájában (Kammerertafelstube) állították fel. A nők (feleségek, előkelő hölgyek és a fraucimerek) előkelőbb része a királynéi Antecameraban, más része a királynéi Wartstubeben lévő asztaloknál étkezett. A középső szinten, az ún. galérián kapott helyet a magyar kancellár, néhány arisztokrata, a személynök, a királyi táblabírák és a vármegyei követek. Az egyházi személyek (prépostok, apátok) a legfelső szinten, a főhercegi Kammerdienstzimmer melletti teremben ettek. A vármegyei és egyéb követek kísérői is a legfelső szintre szorultak, méghozzá az ottani galériára. A városok és özvegyek követei pedig a középső szinten lévő fraucimerek ebédlőpalotáján (Frauzimmertafelstube) kaptak asztalt. Az utolsónak felírt 21. asztalt a királynéi udvarmester szobájában állították fel, és 20 császári és főhercegi kamarás étkezett mellette. 1320 PálffV, 2003. 54-55. p. 230
