Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MINTÁUL SZOLGÁLHATÓ URALKODÓI UDVAROK - A MOHÁCS ELŐTTI MAGYAR KIRÁLYI UDVAROK
mi és hercegi udvarok képviselői - foglaltak helyett. A három hosszú selyemszőnyeggel beborított hosszú asztal közepén ülő ifjú házasok jobbján a nápolyi király fia, a calabriai herceg, a bari érsek (mint a nápolyi király főkövete) és végül a nápolyi király és néhány tanácsosa étkezett. Baloldalukon Kristóf bajor herceg és a német fejedelmeket képviselő tanácsosok. A magyar világi és egyház előkelők pedig külön ültek a számukra felállított hét asztalnál:1268 megkülönböztették a nádor (Országh Mihály), a kormányzó (Szapolyai István), az erdélyi vajda (Pongrácz János), a pozsonyi ispán (Bánffy Miklós), a kalocsai érsek, az erdélyi püspök és a nagyváradi püspök asztalát. Ezenkívül külön asztalnál ült például Szilágyi Erzsébet, Mátyás király anyja, Beatrix királyné saját udvarhölgyeivel.1269 A hétköznapokon a király uralkodásának kezdetét jellemző szabadosabb étkezési formát egy zártabb, az etika által jobban szabályozott váltotta fel. Ettől kezdve mindenki meghatározott rend szerint étkezett a neki kijelölt asztalnál. A király asztalához meghívást kapni nagy megtiszteltetésnek számított, amiben elsősorban kegyeltjei, legfőbb hívei részesültek, valamint az előkelő vendégek. Ami az udvar étkezési rendjét illeti, II. Ulászló visszatért a Jagelló-hagyományokhoz. Felesége, a francia Candale-i Anna 1502. szeptember 29-én tartott koronázási lakomájának ülésrendje ismét visszahelyezte régi helyükre a világi és egyházi előkelőket: a hosszú asztalnál a királyi pár egyik oldalán a király testvére mellett a nádor és előkelő főurak ültek, míg a másik oldalon a pápai követ, az esztergomi érsek és főpapok. Az egyik asztal végén a francia és velencei követ, a másikon pedig az angol és a német követ kapott helyet.1270 Reprezentáció a királyi udvarban A Magyar Királyság 15. századi étkezési szokásait vizsgálva elsősorban Mátyás király udvarára vonatkozó adatokat találunk. Ez egyrészt Mátyás király két itáliai származású történetírójának, Galeotto Marzionak és Bonfininak köszönhető, akik műveikben a királyi udvar étkezési szokásairól is írtak. A gazdagságára sokat adó Mátyás az étkezések pompáját kifejezni hivatott pohárszéke természetesen igen pazar volt; csodájára jártak a kortársak, akik látták. Egy a Mátyás már említett esküvői lakomáján résztvevő szemtanú leírása szerint a „pohárszék tíz rőf hosszú volt. Kilencz polczán ötszázhatvan aranyozott ezüst serleg, billikom és kupa állott. ”1271 Ennél részletesebben írta le ugyanezt a pohárszéket az Olmützben a királytalálkozó alkalmából tartott lakomáról (1479) író Bonfini: „A tér közepén egy négyoldalú, minden oldalán piramisként lépcsőzetesen emelkedő pohárszék állt; polcain egymás mellett sorakoztak a drágakővel kirakott arany és ezüst edények. E pohárszéken állt két orrszarvú, egyik jobbról, a másik balról; mindkettő csodás nagyságú, támadó szarvval a nézőt fenyegetve. Alul öblös vizes- és borosedények, művésziesen kidolgozott, kétfülű hólyagos ezüstkancsók. Felül pedig vert arany tányérok, kelyhek, serlegek, kupák, csészék, rakva drágakövekkel és nagy gyöngyökkel ékesítve. A tér közepén úgy meredt fel az a minden oldalról szembetűnő drágaköves pohárszék, mint egy aranyhegy, s ugyancsak kifárasztotta szemlélése a nézőt. [...] Az: emelvényen tíz terített 1268 Szamota, 1891. 106. p. 1269 Csánki, 1884. 647. p.; Pálfly, 2004. 1016-1017. p. 12,0Szamota, 1891. 140. p. 1271 Szamota, 1891. 107. p.; Csánki, 1884. 639. p. 220
