Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS DÍSZLETEI: A POHÁRSZÉK, A TERÍTETT ASZTAL ÉS AZ ÉTELEK
„Mikor halat, avagy étket akarsz aranyozni- Ha az étök hidegön vagyon, mint csuka volna élös lével, igy cseleködjél vele, végy tábla aranyat, mennyivel megéröd, végy gyajxittat és phtczellust, legyein borod ott, aztán az arany táblát késsel metéld meg ilyen formán az pinczellussal a hol megakarod aranyozni, illesd előszóra borba a pinczeüust, avagy ha az nincs, gyapottat kend meg ott, a hon akarod aranyozni, vödd föl késsel az aranyat, kend az helyire gyöngén, megállja, ha periig más olyat köll aranyozni, ki nem nyálas mint a csuka és nem kapja az arany, az borban vess kicsiny nádinézet, törd el benne, azzal kend, az hová akarod az aranyat tűnni. Némely az aranyat úgy veszi föl, hogy az gyapottat nem illeti az borba, mint köüene, hanem az nyelvéhöz, azt aztán úgy veszi az aranyhoz, úgy veszi föl vele avval tapogatja gyöngén az helyet, hol a pinczellussal, borossal, megkente, de imigy jobb, igy aranyozz mind mondolát, halat, húst.”1193 Az ily módon elkészített tálak széleit a tálnok még letörölte, majd a tálakra még egy tálat borítottak fedélül, hogy minél melegebben tartsák az ételeket, mivel - ahogy már esett róla szó - az „ebédló' paloták” viszonylag távol estek a konyháktól. Az étellel teli, fedett tálakat az étekfogók vitték az asztalnok vezetésével az ebédló'palotába. Ott az asz- talnok sorban átvette tó'lük a tálakat és az asztalra helyezte. Miután az elsó' fogás ételsorát az étekfogók felhordták az asztalra, a hopmester vagy a konyhamester jelezte urának, hogy tálalva van. A terembe érkező' étkezó'k először társadalmi hierarchiában elfoglalt helyüknek megfelelő sorrendben kezet mostak. A kézmosáshoz egy nagyobb medencét és egy korsót használtak, amelyek az asztalnál ülök rangjának megfelelően ezüstből vagy ónból készültek. Egy asztalhoz egy ilyen készlet tartozott, csupán kivételes alkalmakkor fordult elő, hogy többet is használtak. Ilyen alkalom volt, ha a főasztalnál egyenrangú vendégek étkeztek, és ezért az illemnek megfelelően ők egy időben kellett, hogy kezet mossanak. A kézmosásnál egy arra rendelt ember - a legtöbb udvarban a pohárnok - segédkezett: ő öntötte a vizet egy korsóból az éppen kezet mosók számára. Az elhasznált víz a medencébe csörgött le, a vizes kezüket pedig a segítőnél lévő kéztörlőben törölték meg. A mosdókészletek (lavabok) tehát általában két elemből álltak: egy mosdómedencéből és korsóból. Eleinte a korsót mosdónak nevezték, majd a század közepe táján kezdik el a „mosdómedence korsóstul”1194 kifejezést használni rájuk. Az ezüst mosdókészlet rangját mutatja az ezüstedényeken belül, hogy általában a leltárak elején sorolták fel őket. Ezt a rangját értékének köszönhette, ami jelentős tömegéből fakadt. Thurzó Györgynek például 22 girás (5,3 kg) készlete volt. Az ezüstből készült mosdókészletek részei voltak a kisasszonyok hozománynak, és általában néhány darab volt belőle a rangosabb főúri háztartásban; csupán néhány kivételesen gazdag családnak volt ennél több. Thurzó György nádor például 19 darab különböző nagyságú aranyozott ezüst mosdókészletet birtokolt.1193 Természetesen a sok, nagy súlyú mosdókészletet nem mind használták, mivel ezek főleg a tulajdonos gazdagságát voltak hivatottak kifejezni, és a tárházakban őrizték ezeket mint vagyontárgyakat. A század második felében a lavabok egyre díszítettebbé váltak, és még inkább a kincsképző szerepük került előtérbe.1196 A főúr asztalánál rangban lejjebb lévő asztaloknál őnmosdómedencét használtak ónkorsóval. 1193 Radvánszky, 1879b. 48. p. 1194 Forgách Évának, Erdődy Imre feleségének átadott ingóságok, 1644. április 27. MNLOL P 1322 113. cs. f. 73. 1195 Radvánszky, 1879. 170-171. p. 1196 Kiss, 2002. 51. p. Nádasdy III. Ferenc sárvári és Esterházy Pál fraknói kincstárában őrzött darabokat mind figurális jelenetekkel díszítették. 203
