Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)

A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS DÍSZLETEI: A POHÁRSZÉK, A TERÍTETT ASZTAL ÉS AZ ÉTELEK

Eztet mint pyramist magasan tomyazta,

Amazt mint haragos pákát föltollazta,

Annak ellenében hasonlót borzaszta,

Szemek helyeire borsszemet ragaszta.

Amott fölemelte az kakas taréjját.

Lmitt röpűlően hajtotta az héjját;

Itten bészámyazta az csirkés tyúk fiját,

S amottan az récze nézte fia híját.

Az pávát egy helyen kevélyen hajtotta,

Argusszemű tollát kerékben osztotta;

Nyősténye más helyen farkát elnyújtotta;

S engedelmességre magát meghajtotta. . .

Amannak tányérját kömyűlkoronázta,

Ennek mintegy laurus-levéllel pártázta ;

Az ég felé azt ott magasan pálmázta,

Terjedt violaként ezt itt megalázta.

Az haragos csuka czipót amott marta, - Gondolnád, hogy éppen elnyelni akarta;

Az tekenó's-békát is reátakarta.

Vélnéd, hogy nem hajtás, hanem ugyan varrta!

Pelikán ő mellét amottan szaggatta,

Fiacskái orrát ahhoz úgy aggatta:

Elhinned, hogy vélek ugyan kirágatta,

O mintegy röpdösőven számyokat forgatta.

Egyes gerliczécskét többi között formált,

Mintha szomorkodnék. hogy társátúl megvált;

Más tányérra kettó's galambocskát csinált,

Kiknek fejecskéjek öszvekajtatván állt. . .”lű9‘

Sótartók, fűszertartók, kis tálkák. Hasonlóan a mai étkezési szokásokhoz, akkoriban is fűszerezték, ízesítették - ha kellett - az étkezés alatt az ételeket. Ezért különféle fűszertartókat, sótartókat és (a nem por alakú ízesító'khöz) kis tálakat is az asztalra tettek. A Szakácstudományban például a sóban fó'tt tehénhús receptjénél külön hangsúlyozza a szerző', hogy „mellette mindazáltal asztalon bors, só, eczet is legyen, hozzá való edényben.”1091 1092

1091 Kőszeghy, 1695. 272. p.

1092 Radvánszky, 1896. 21. p.

187