Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS DÍSZLETEI: A POHÁRSZÉK, A TERÍTETT ASZTAL ÉS AZ ÉTELEK
volt,1050 Beis Sebestyén nagyszombati polgárnak 20 darab, amelyben ajándékba szánt bort hordták, Jó Máté ugyancsak nagyszombati polgárnak (1570) pedig 10 darab.1051 Thurzó Györgynek viszont csak 1, miközben például óncsészéből 148 darabja volt. A leltárakban elvétve fakannákkal is találkozhatunk. A rohonci kulcsár kezénél (1650) egy olyan volt, amelyben a palotára hordtak bort.1052 Tehát még a magasabb rangúaknak - hiszen ők étkeztek a palotán -, is vihették a bort fakannákban. Csészék A csésze legfőbb jellegzetessége, hogy mindig szélesebb, mint amilyen magas, vagyis átmérője mindig nagyobb mélységénél. A 16-17. században kerek, négy- hat-, illetve nyolcszögletűek, vagy ovális formájúak. Készülhettek laposabb vagy egészen öblös változatban is, illetve kivételes esetekben hajó- vagy csigaformában is. A 15. századtól kezdve egyre gyakrabban talppal és szárral készítik. A 16-17. századból fennmaradt ezüstcsészék többnyire hólyagos formájúak és fülük van. Közép-Európában a fül többnyire az edény testére merőlegesen helyezkedett el.1053 A pohárszék felső polcára tették a csészéket is, igaz, csak az egyik fajtáját. A csészének nevezett tárgyakat ugyanis alapvetően két dologra használták és ezzel összhangban megjelenési formájuk is alapvetően kétféle volt: egy részükből ittak, más részükbe a gyümölcsöt tették. Az előbbieket az összeírások „italra való”, „italhoz való”1054 csészének nevezik. A másik csoportot ,gyümölcsnek való’’,1055 ,gyümölcs alá való”1056 csészeként azonosítják. Ezek a lakomaábrázolásokon is gyakran megfigyelhető talpas, száras csészék, melyeken a gyümölcsöt adták be. Az ezüst ivócsészéket személyes használatra szánták, ezért általában egy-két darabnál többet nem találhatunnk egy-egy főúri leltárban belőlük: „egy szegletes kicsiny aranyos csésze, kiből asszonyom őnagysága iszik”;1057 „egy ezüst aranyos ivó csésze”.1058 1059 Természetesen Thurzó György nádornak az ivásra szolgáló csészék között is volt különleges példánya: italra való aranyozott ezüstcsészéjének a két füle (fogatója) sárkányfej formájú volt.10’9 A csészék anyaga a főúri háztartásokban leginkább ezüst volt, de találkozhatunk ón-, kerámia-, üveg- és facsészékkel is, amelyek közül mindenki a rangjának megfelelőt használta. Kerámiának az agyagból kiégetett, majd megszárítva újra kiégetett tárgyakat nevezik. A legfontosabb négy kerámiafajta a cserép, a fajansz (majolika), a kőedény és a porcelán. Ezek közül a cserép a legolcsóbb, legegyszerűbb kerámiafajta, amit csak egyszer égettnek ki és nem feltétlenül díszített. A kőedényeket keverékagyagból többnyire öntéssel vagy sajtolással készítik. Az európai gyártás 1050 Komáromy, 1886. 164. p. 1051 Radvánszky, 1879a. 25., 115., 184. p. 1052 MNL OL P 1322 Lelt. no. 78. 1053 Kiss, 2002. 70-71. p., Függelék II. 1054 Radvánszky, 1879a. 171. p.; Thököly Imre javai. Munkács, 1684- Torma, 1866. 196. p. 1055 Thurzó, 1612. 171. p.; Csáky István javai. 1700.; Bártfai, 1919. 781. p. 1056 Illésházy Katalin hozománya, 1660. Radvánszky, 1876. 340. p.; Thököly Imre javai. Munkács. 1684. Torma, 1866. 196. p. 1057 Károlyi Mihály hagyatéka, 1626. Radvánszky Béla hagyatéka. EOL, 31. téka Inventáriumok. 1058Török, 1899. 357. p. 1059 Radvánszky, 1879a. 171. p. 180
