Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)

A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS DÍSZLETEI: A POHÁRSZÉK, A TERÍTETT ASZTAL ÉS AZ ÉTELEK

az alakjukban meglévő különbözó'ségüket, amire később nagyobb hangsúlyt helyeztek. Erre jó példa a ma talpas pohárnak nevezett pohárfajta, amelyet akkoriban csak pohárként emlegettek, és csak akkor tudjuk beazonosítani talpas pohárként, ha részletesen leírták a külsejét.99’ A másképpen nevezett tárgytípusok körébe tartozik például a kupa. A ma kupának nevezett tárgyat akkoriban kannának nevezték és csupán a 19. század óta hívják a hengeres, fedeles, füles edényeket kupának.995 996 Az akkoriban kupáként leírt tárgyat pedig ma serlegként azonosítják.

Jól példázza a bizonytalanságokat a ma a Nemzeti Múzeum gyűjteményében található zománcozott aranyserleg, az ún. Pálfiy-serleg, amelyről Kiss Erika művészettörténész doktori munkájában részletesen írt. Eszerint a ma serlegnek nevezett tárgytípust az alsó-ausztriai rendek Pálfiy Miklós győri főkapitánynak adományozták Győr védelméért. A kora újkorban az ilyen talpas-száras, cuppás edényt általában kupának nevezeték. Amikor azonban 1621-ben ez az értékes ivóedény átkerült Bethlen Gábor tulajdonába - Fugger Mária adta a fejedelemnek fiáért, Pálffy Istvánért váltságdíjként akkor nagy arany pohárnak titulálják.99' Bethlen Gábor végrendeletében mint „tiszta arany hadakozó szerszámmal ékesített egy pohár, Pálfl Istvánná féle” szerepel, és az özvegy, Brandenburgi Katalin és I. Rákóczi György fejedelem közötti viták irataiban is pohárnak nevezik e tárgyat.998 Ma Pálffy-serlegként ismert.

Kupa, pohár, serleg

Kupának a száras, talpas, fedeles vagy anélküli osztott felsőrésszel (cuppával) rendelkező ivóedényeket hívták. Pohárnak pedig egyrészt egy ivóedény családot neveztek, amibe a kupa is tartozott, másrészt a hengeres, fölfelé szélesedő formájú tárgytípust, amelynek magassága mindig nagyobb, mint a fenék és a száj átmérője. A kupa és a pohár úgy különböztethető meg legjobban egymástól, hogy a kupának mindig van szára, a pohárnak viszont nincs. Mindkét edénytípusnak lehet levehető fedele. A serleg kifejezést elsősorban a 15-16. században használták, a 17. század elején már alig fordul elő. A 19-21. században a korábban kupának nevezett edényt hívták/hívják így.

A kupa, a pohár és a serleg ivásra szolgált. A leltárakban összeírtak anyaga többnyire ezüst vagy aranyozott ezüst, de készülte üvegből is, főleg a poharak. A belül aranyozott ezüstedényeket biztosan használták is, mivel az ezüstpohárban az ital kellemetlen ízt kapott, ezért aranyozták be.999

995 Kiss, 2008. 102-103. p.; Kiss, 2002. 33-34. p.

996 Kiss, 2002. 45. p.

997 Radvánszky, 1879a. 234- p.

998 Radvánszky, 1888. 247., 297., 353., 370., 375. p.

999 Kiss, 2002. 34-35., 40. p.

168