Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK
tom és ispékelt szarvascímer között említi a mandulás bélest, és az őzcímerrel töltött pástétom és törött lében tálalt lúdhús között a nagy tálban feladott nádmézes (vagyis tulajdonképpen cukrozott) vánkosfánkokat.9’9 Thurzó Szaniszló januári étlapján (1603) is hasonló módon a főételek között szerepelnek - összesen 14 alkalommal - különféle fánkok, kétszer ostya bélés, egyszer szilva tortáta. A Nádasdy familiárisok novemberben kaptak bélest vajjal és túróval. A csejteiek nem részesültek sült tésztában. Kását Csejtén minden hónapban ettek, méghozzá általában 9-13 alkalommal. Az egyik hónapban huszonegyszer ettek, de volt, hogy csak négyszer vagy hatszor. Érdekes, hogy majdnem kizárólag vacsorára ették, és csak elvétve került ebédkor az asztalra. A kása fajtáját sohasem nevezik meg: vagy egyszerű kását főztek vagy kását vajjal, amihez 1,5-2 icce (1,35-1,8 1) kását használtak fel. A Nádasdy familiárisok is hasonló arányban fogyasztottak kását: novemberben ötször, decemberben kilencszer ettek, méghozzá mindig köleskását vajjal és mindig böjti napon vacsorára. Októberben is ötször ettek böjti napok vacsoráján, de ebből egyszer árpakását, egyszer pedig köleskását lúddal. Thurzó Szaniszló asztalára kása vajban négyszer, köles kása tejben egyszer került. A kásaétel nem tűnik egyik társadalmi réteghez köthetőnek sem a főúri udvarban. Annyi különbség vehető észre fogyasztásukban, hogy az uradalmi alkalmazottak nem csak böjti napon ették és ebédre is kaptak, szemben a familiárisokkal és a főúrral. Ezenkívül érvényesül itt is az a szabály, hogy a lehető legegyszerűbb formában, simán megfőzve kapták a leggyakrabban. A 16-17. században is fogyasztottak már rizst, méghozzá rizskása formájában, amit a fűszerekkel, édességekkel együtt vettek, feltehetőleg általában a patikáriusnál. A különféle szakácskönyvek több receptet is ajánlanak vele, illetve több ételbe is bele tették már. Aló. század végi szakácskönyvben és a Tótfalusiban például tehénhúst is készítenek rizskásával, amely valamelyest hasonlít a mai rizses húshoz.959 960 Thurzó Szaniszló asztalára rizskása tejben egyszer, török rizskása szintén egyszer került. Csejtén kappant ettek rizskásával néha. A rizskása mennyiségi felhasználására csak kevés adatunk van. Eszerint Thurzó Zsuzsanna lakodalmára 100 libra (50 kg), Borbáláéra (1612) és Ilonáéra (1614) 200- 200 librát (100 kg) vásároltak belőle. Bár ezek hatalmas mennyiségek, de óvatosan kell kezelnünk, mivel Zsuzsanna lakodalmán ténylegesen csupán 29 libra (majd 15 kg), Ilonáén pedig 35 libra (17,5 kg) fogyott, és Illésházy Katalin több napos kézfogóján is alig 10 libra (5 kg). Nádasdynak, ha csak egy étkezésre vásároltak, akkor 1 librát vettek, ha fűszereket szereztek be hosszabb időre, akkor 10-12 librát (5-6 kg). A rizskása librájáért 14 d-t (1 kg-ért tehát 28 d-t) fizettek Thurzóék, de Nádasdy Tamásnak ennél olcsóbban vettek: 8-10 d-ért, de még 4 d-ért is vettek. A különböző árak mögött nem fedezhető fel drágulás - egyszerűen hol drágábban, hol olcsóbban vették. Lehet, hogy minőségi különbség is volt közöttük.961 959Kőszeghy, 1695. 276. p. 960 Király, 1981. 281. p. 961 1544- december 16-án 10 d-ért, 1544- október 16-án és 1550. február 1-jén 8 d-ért. 1550. február 1-jén 6 d-ért, 1550 körül 4 d-ért stb. Kumorovitz - Kállai, 1959a. 131., 104., 63. p.; Kumorovitz- Kállai, 1959b. 94-95. p. 160
