Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)

A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK

Mennyiségek. Ha megnézzük az egy-egy étkezés során elfogyasztott bor mennyiségét, egyet kell értenünk a korabeliek és az utókor értékelésével: az emberek nagyon sok bort fogyasztottak. Feltételezhető azonban, hogy a korabeli borok alkoholtartalma alacsonyabb volt a maiakénál. Erre utal többek között Bethlen Miklós példája, aki 18 évesen fogadalmat tett, hogy nem részegeskedik többet, bort és egyéb alkoholt csak keveset iszik. Ezután ebédre és vacsorára is fél ejtel (0,75 1) vagy három meszely (1,2 1) bort ivott, ha pedig barátaival vigadozott, akkor 1 ejtelt (1,5 1). Ennél többet csak néha „kéntelenség, egy vagy más tekintetekből” ivott.786 Mai szemmel ezek a mennyiségek is igen jelentősek, de ma már a szakértők azt feltételezik, hogy egy üveg bortól akkoriban nem lehetett annyira lerészegedni, mint ma, mivel gyengébb volt.

Ezt a feltevésünket támasztja alá egy másik példa, méghozzá a kortársak megítélése szerint is részeges Batthyány I. Adám borfogyasztása. Fiatalabb korában, 26 évesen (1636) a két étkezésre (ebéd és vacsora) saját magának 4 pint (7,2 1), feleségének 2 pintet (3,2 1) bort rendelt. Hét évvel később, 1643-ben már csak 3 pintet (4,8 l).787 Az asztalánál vele együtt étkezők (kb. 9-10 személy) összesen 28 pint (44,8 l) bort kaptak. Igaz, ezek csak a rendelt bormennyiségek, nem a valóban elfogyasztottak. Egy 1643-ből származó számadásban viszont azt jegyezték fel, hogy rendesen (ordinarium) 30 pint (48 1) bor fogyott naponként az úr asztalánál a két étkezés alatt. Ugyanakkor egy bizonyos napon, amikor „az úr vígan volt”, ebédre 46 pint (73,6 1), vacsorára 58 pint (92,8 1) extra bor fogyott csak a saját asztalánál.788 Természetesen nem mindennap ittak meg ilyen mennyiségű „extra” bort, de mindig több fogyott az ordinarium szerinti mennyiségnél. Batthyány nemcsak az asztalokra határozta meg a kiadható bormennyiséget, hanem személyekre szólóan is. Erre azért volt szükség, mert a familiárisok időnként eljártak az udvarból uruk ügyében, és az ilyen esetekben ezeket a mennyiségeket kellett megkapniuk. Eleinte, 1638-ig az uraiméknak praebendában napi 1 pint (1,6 1) bor járt, aztán hol 0,75 pint (1,2 1), hol még kevesebb, csupán fél pint (0,81) - feltehetőleg az előző évi bortermés függvényében. Az udvarban élő alacsonyabb rangú embereknek ennél kevesebb borpraebenda járt. Pl. a kocsisoknak csupán 0,5 pint (0,8 l).789 Csak összehasonlításul jegyezzük meg, hogy az egri várban a 16. század végén 1 és 2 pint (1,6 és 3,2 1) között váltakozott az ott élők napi boradagja.790

Sör. Bár egyértelműen borivóak voltak őseink, természetesen ez nem jelentette azt, hogy egyáltalán nem ittak sört. Csupán határozottan kijelenthető, hogy magyar területen a főúri udvarokban ritkán került sör az asztalokra, és kizárólag az alacsonyabb rangúak praebendájának volt része, de nekik is csupán olyan területeken, ahol nem állt rendelkezésre elegendő mennyiségű bor. Ilyen hely volt például Murány, ahol a 16. század végén a katonák praebendában is inkább sört kaptak,791 majd a 17. század második felében, Wesselényi Ferenc feleségének, Széchy Máriának az udvarában (1663) ugyancsak a többség sört kapott praebendájában, és csupán néhány kiváltságosnak ju786 Windisch, 1955. 131. p.

787 MNL OL P 1322 Föld. fám. no. 374.

788 MNL OL P 1322 Udv. ell. no.14.

789MNL OL P 1322 Föld. fám. no. 337., 362., 374-, 379., 410.

790Sugár, 1982. 515. p.

791 Sarusi Kiss, 2001. 254. p.

134