Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)

A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK

és 0,29 kg-ot egy darab B jelű (minőségű) cipó sütéséhez. Murányban a 16. század végén 3,5 font (1,7 kg) súlyú cipókenyeret sütöttek.'43 Makkai László szerint a korabeli katonai fejadag 0,72 kg-os cipó (2 font tésztából sütve).'46

Arra már sokkal több adatunk van, hogy a főúri udvarokban a különböző' társadalmi rétegek kenyérfogyasztása elsősorban a kenyér minőségében tért el: Batthyány I. Adám udvarában például háromfajta cipót sütöttek: A, B és C jelűt. Az A jelű kenyér tiszta fehérkenyeret jelentett, a B az abajdócból készült kenyeret, a C pedig rozskenyeret. Batthyány I. Adám egyik utasításában úgy határozta meg, hogy az A jelűt saját maga számára, a B jelűt az uraim számára, a C jelűt pedig a közönséges cselédek számára süssék. A preabendás listák szerint viszont kezdetben a (mindenféle rangú) uraimék, az étekfogók, inasok, deákok, zenészek, szakácsok is A jelű cipót kaptak. A csatlósoknak, kocsisoknak, a familiárisok szolgáinak pedig C jelű járt, a fraucimereknek, vagyis az udvarban élő nőknek rangjuknak megfelelően A, B vagy C.74' Később viszont csak az uraimék kaptak A jelűt, az étekfogók, inasok, muzsikások, szakácsok pedig B jelűt. A főúri udvarokban általában jellemző volt a Batthyányéhoz hasonló felosztás, legfeljebb máshogy nevezték őket: Thököly Imre udvarában például „uraim cipójának”, „közcipónak” és „feketecipónak”.748 Előfordult egyes udvarokban, hogy csak kétféle kenyeret, fehér cipót és ún. „abrak” („köz-” vagy „cseléd-”) cipót sütöttek.'49

A kenyér fontos szerepet játszott a konyhában is: vele sűrítették a szószokat. Főzéskor héjjal vagy anélkül, pirítva vagy pirítás nélkül adták hozzá az ételekhez vagy a külön készülő szószhoz. „Erre az lére immár fekete kenyeret hányj s azzal együtt főzzed meg, mézet is, míg az lé fő, vess reá.” Gyakran áttörték vagyis szitán paszírozták át: „mikor sütöd, az levét így csináljad: bort, eczetet csinálj össze, arra fekete kenyeret hányj, sózd meg az. levében, verd által az szitán.” n0

„E századokban ... nálunk mód nélkül dühöngött az ivás szenvedélye.”

így jellemzi Takáts Sándor történész a korabeli alkoholfogyasztási szokásokat a Küzdelem a részegeskedés ellen című írásában. ‘31 A már többször időzett Bethlen Miklós így vall erről: „mert addig magyar módra ittam én is a bort, látván mástól s magától atyámtól, praeceptor, paptól, és azok között az én merő fél apostolnak tartatott mesteremtől, Keresztúri Páltól, aki részeges ember ugyan nem volt, de a jó bort minden ebéden pesdülésig innya igen szerette, mástól is emberséges embertől nem kíméllette, főborokkal is élt mindenkor”.7,2 Kemény János is hasonlóan vélekedett a magyar ivási szokásokról, apjáról írva: „s az magyar rossz szokás szerént, mihelt barátit s idegen embereket kaphatott, igen eliddogált vélek, noha mindenkor az borital után betegeskedett”.75i

'43„A 7 quartale lisztből a várban 285 darab, egyenként 3,5 font súlyú (valószínűleg magyar font) =1,715 kg kenyeret készítettek.” „1551 -es elszámolás, miszerint 1173 korec lisztből 54418 darab kenyér készült. Eszerint egy kenyér majdnem 1,8 kg lisztet tartalmazott.” Sarusi Kiss, 2001. 256. p.

‘4<1 Makkai ezt 1800 kalóriának veszi. A kalóriaszámítás fontos eleme a tanulmányának, de nem derül ki belőle, hogy mi alapján kalkulált. Makkai, 1979. 258. p.

,4' MNLOL P 1322 Instr. no. 42. 266-268. p.

748 Lehoczky, 1894a. 254. p.

749 Például Munkácsi, 1897.514. p.; Windisch, 1955. 321. p.

'3°Radvánszky, 1893. 65., 86. p.

jj'Takáts, 1962. 296. p.

132 Windisch, 1955. 130. p.

753 Windisch, 1980. 19. p.

129