Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)

A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK

és Máriának) a lakodalmára szereztek be fügét.647 A hétköznapokra is csupán kis mennyiségben és ritkán vásárolták. A Nádasdy számadásokban például összesen kétszer említenek pomagránát vásárlást: 2, illetve 12 darabot vettek, ami igen csekély a citrom-, különösen pedig a narancsvásárlás mennyiségéhez képest. Háromszor kifejezetten Nádasdy Tamás feleségének, Kanizsai Orsolyának vettek648 - úgy látszik, ő kifejezetten kedvelte az ízét. Czobor Erzsébet is kért férjétől időnként pomagránátot, de Thurzó György még Bécsben sem tudott mindig szerezni.649 Valószínűnek tűnik azonban, hogy nem volt kimondottan kedvelt a magyar főúri körökben, mivel a Thurzó Ilona lakodalmára vásárolt 12 darabból is csak 6 fogyott el, és nem valószínű, hogy azért, mert spórolni akartak vele.650

A gyümölcsök eltevése télire. Gyümölcsöt nemcsak frissen, idényében fogyasztottak szívesen; esetenként részüket mindenféle tartósítás nélkül tették el hűvös helyre, máskor viszont aszalták, vagyis megszárították. Ahogy báró Palocsay György fogalmazta meg egyik versében:

„A ki arra való, rendelt kemenczédben Aszaltasd, mely jó lesz főzeléknek télben,

Szépít, tartósabbat rakasd olyan helyben Holott meg ne fagyjon dértartó hidegben.”65'

A gazdasági tiszteknek adott utasítások is hasonlóan fogalmaznak:

„Majorságbéli gyömelcses körtönkre jó gondviselését légyen mikor természet agya, azt idején korán szépen be takartasd és az ki szükséges meg aszaltatni meg aszaltasd, és jó helyre tétesd, menni többel lészen arra számot tarcs az penig állandó gyömölcs lészen aztis szépen bétakartasd idején és szép üdöben, és a hol annak helye lészen oda rakasd és abba kit el kel adni kit számunkra föl kői küldeni annak idejekor...’’652

Az aszalás legegyszerűbb módja az volt, amikor a gyümölcsöt kitették a napra alacsony peremű kosárban. Ahol évről évre nagyobb mennyiséget aszaltak, külön kerti aszalókemencét, kemencés aszalóházat építettek.653 A leltárak főleg szilvaaszalók létezéséről tanúskodnak.654 Aszalt gyümölcs - nevezetesen meggy, szilva és cseresznye - Thurzó Szaniszló asztalára (1603) is került.655 Ezek közül a szilva az egyik legkedveltebb

647 Radvánszky, 1879b. 62., 65. p.

648 Kumorovitz - Kállai, 1959a. 131., 221. p.; Kumorovitz - Kállai, 1959b. 75., 80. p.

649 „Ha pomográmot találnak édes tülköm, örömest küldök, de most itt nehezen találni.” Thurzó György feleségének. Bécs, 1606. június 18. Thurzó, 1876b. 143. p.

650 Radvánszky, 1879b. 62. p.

651 Palocsay, 1701. 209. p.

652 MNL OL P 1322 Instr. Lásd még: „Éhez való, hogy gyümölcsös kertünkben Istennek megmutatott áldása lehullván gyümölcsös fáinkról, a földön ne vesszen, hanem amely nem állani való, szorgalmatosán aszaltassa és jó helybe tétesse, gondot viselvén arra is, hogy a gyümölcs nyers avagy száraz korában el ne tékozoltassék a kertben járó dolgotlanok és némelyek által." Lehoczky, 1894a. 148. p.

653 Rohoncon (1650) az egyik épület pitvarán „száraztó kemence.” MNL OL P 1322 Lelt. „A veteményes kert egyik része gyümölcsös, benne aszaló házacska, kemencével.” Munkácsi uradalom, 1645. február 13. Makkai, 1954. 513., 334. p.

654 Felsővadászon (1641) „A gyümölcsös kertben egy szilvaaszaló.” Sárosi urdalom taplion kuczini majorjában (1631) „A csűröskertben egy szilvaaszaló. Szilváskert.” Makkai, 1954. 80., 43. p.; A Pinkafői vár (1648) melletti kertben egy „szilvaaszaló kemence.” MNL OL P 1322 Lelt.

655 Radvánszky, 1893. 334., 347., 348., 350., 361., 375., 376., 389. p.

118