Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK
„Akármi fűből, gyümölcsből való ételt igen szerettem” Bár egyértelmű, hogy a húsos ételek uralták a korabeli étrendeket és a halak is jelentős szerepet töltöttek be a korabeliek táplálkozásában, de a zöldség és gyümölcs is fontos része volt annak. „Mint akármely gyermek, a gyümölcsöt, salátát, retket, káposztát és akármi fűből, gyümölcsből való ételt igen szerettem, mely e mai napig is, csakhogy okos mértékletességgel megvagyon bennem.” - írta Bethlen Miklós visszaemlékezéseiben.534 Wesselényi Anna pedig fiának számol be arról, hogy a nála nevelkedő unokája, a kis Csáky Ferkó „az retket és répát igen szereti.”53’ Nemcsak a gyerekek ettek nyers zöldségeket, hanem a felnőttek is. A nyersen fogyasztott zöldségek közül a retek volt az egyik legnépszerűbb. Bethlen Miklós is ezt a két zöldséget részesítette előnyben a böjti napokon fogsága idején (1677).536 537 A már többször idézett Jerzy Ballabánt kísérő lengyel nemes szerint (1643) a magyaroknál az volt a szokás, hogy az édességek után legutolsó fogásként fehér hámozatlan retket adtak sóval.’31 Nem tudjuk, csak feltételezzük, hogy ez a Munkácson és Gyulafehérváron leírt szokás a Magyar Királyságban is elterjedt. A leltárak tanúsága szerint a fehér retek mellett fogyasztottak bécsi és fekete retket. A bécsi retek azért kapta megkülönböztető nevét, mert állítólag az igényesebbek mindig Bécsből hozatták a magvát.538 A ma népszerű vörös retek ősének első példányai a 17. század közepe táján érkeztek Németországból, ekkoriban még nem számított elterjedtnek. ,A sok uborkát, magatokra nézvén ha jó szívből kültétek, köszönjük; de egyébaránt a mily töpörödöttek voltak, nyilván mivoltotokra nézvén, nem sok köszönet lehet bennek, úgy ítéltük Veselényi urammal ő kegyelmével. Mindazon által a jó akaratot fogadj Isten! .... De tudom ez ugyan tanácsból ment ki, hogy illyn sován és savanyó eledellel tartsatok bennünköt, mert kivált Veselényi uram inkább ennék valami jó muskotál szőlőt mint eféle sovány uborkát; mert ha ebben sokat ennénk, savanyává tenne magunkot is; sőt ha valamint haza menvén, otthon is illy eledellel vélnénk, hogy tápláltok bennünköt, nyilván későbben mennénk haza.”539 A fent idézett levélben Esterházy Miklós viccesen a feleségétől kapott uborka méreteit kifogásolja, amely - úgy tűnik - nem érett meg eléggé, ezért kicsi és savanyú maradt. A retek mellett az uborka is népszerű volt nyersen, amelyet meghámozva és felszeletelve, salátaként is ették sóval, ecettel és faolajjal ízesítve. Nyersen ették a saláta nevű növényt is (feltehetően az általunk ismert fejes salátát), amely mint ételfajta csupán a főúri étrendben (Thurzó, 1603) szerepel: leginkább vacsorára fogyasztották. Nádasdy Tamás asztalára gyakran, többnyire naponta vettek salátát.540 534 Windisch, 1655. 128. p. 535 Deák, 1875. 102. p. 536 Windisch, 1980. 690. p. 537 Várkonyi, 1990. 16. p. ’3SLippai, 1966. 162. p. 539 Esterházy Miklós feleségének Nyári Krisztinának. Bécs, 1624. augusztus 29. Merényi, 1901. 256. p. 540 Kumorovitz-Kállai, 1959a. 36-37., 39-41., 43., 47., 50., 55., 57., 150., 211., 215-217., 220-226., 229-231., 234-236., 267., 308., 311., 318-319. p.; Kumorovitz - Kállai, 1959b. 68-69., 71-77., 79., 81-84-, 88. p. 105
