Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
TELEFONHÁLÓZAT
helyi telefonhálózat kiépítését kérvényezve. A Kereskedelemügyi Minisztérium még ez év őszén, 84446/892. sz. leiratával engedélyezte, illetve elrendelte a Szombathelyen létesítendő állami közhasználatú távbeszélő hálózat felállítását, és erről hivatalosan tájékoztatta a várost is. A vezeték nyomvonalának kitűzéséhez szükséges közigazgatási bejárást 1892. november 17-én tartották meg. Ezen megjelent Vater József főmérnök, miniszteri kiküldött, Hollós József mérnök, a Soproni Posta és Távírda Igazgatóság képviseletében, valamint a vármegyei és a városi hatóság képviselői, és az érintett háztulajdonosok, akiknek háztetőit a vezeték elhelyezésére igénybe szándékoztak venni. Az értekezlet jóváhagyta az előterjesztett terveket, és a kijelölt nyomvonalat, amelyet a minisztérium 1893 januárjában véglegesített.713 A telefonhálózat szerelési munkálatai 1893. május 3-án indultak meg, Hollós József mérnök vezetésével.714 A vezeték a háztetőkön elhelyezett tetőtartókon haladt, a háztulajdonosok „a tartó szerkezetek felerősítése ellen kifogást nem emeltek, sőt ebbe a közérdekbe való tekintetből készséggel beleegyeztek.”715 716 Faoszlopok felállítására csak ott volt szükség, ahol nem álltak épületek. A telefonhálózat 1 hónap leforgása alatt épült ki, és 1893. június 15-én megkezdte működését. A sajtó e szavakkal tudósított a történelmi jelentőségű eseményről: ,A készülékek pompásan működnek, s érdekes az, hogy a megnyitás napján 293 beszélgetést jegyzett a központ.”116 A telefonhálózat 61 állomással kezdte meg működését, de az év végén már 75 előfizetőt tartottak nyilván. A szombathelyi előfizetők száma ezzel megközelítette a soproni értéket, jóval megelőzve Nagykanizsa, Székesfehérvár, vagy Miskolc városát. A szolgáltatást elsősorban közhivatalok, ipari és kereskedelmi vállalkozások vették igénybe. A városháza és az alispáni hivatal mellett a premontrei gimnázium, a püspökség, és a Sabaria szálloda. A tűzoltóság gyors értesíthetősége érdekében a város a költségvetés terhére az Önkéntes Tűzoltó Egylet szerházába és a tűzoltóság kürtöséhez is bevezettette a „távbeszélőt”. Magánszemélyek közül a modern intézmények iránt különös fogékonysággal rendelkező Ehen Gyula, későbbi polgármester, valamint Mayer Enoch gyáriparos, továbbá Brenner János és Wälder Alajos téglagyáros-építészek fizettek elő az elsők között a telefonra. A telefonhasználat gyakoriságáról vall, hogy a hálózat működésének első fél éve alatt 25.227 beszélgetés zajlott le a vonalakon.717 Az állam a távírót és a telefont összevonva, közös igazgatóság alatt üzemeltette. A szombathelyi telefonközpont a Soproni Posta és Távirda Igazgatóság felügyelete alatt működött, a városi vezetékrendszer és a készülékek állami tulajdonban voltak. A magánfelek kezdetben eredetileg 6 Ft/hó előfizetési díjért juthattak volna vonalhoz, ám a minisztérium 1893 tavaszán az állami közhasználatú távbeszélők díját országosan leszállította. A magánfelek így havi 5 Ft (évi 60 Ft), a hatósági előfizetők, közintézmények havonta 2 Ft 50 kr (évi 30 Ft), a vendéglők és kávéházak havi 7 Ft 50 kr (évi 90 Ft) díj ellenében használhatták a telefont.718 l13 VaML Szvk. Kjkv. 2/1893., 9/1893.; VaML Szv. pg. Közig. ir. I. 190/1893.; Telefon Szombathelyen. = Vvm., 1892. aug. 28. 5. p.; Telefon. = Vvm., 1892. nov. 6. 5. p.; Balogh, 1898. 444- p. J14 VaML Szv. pg. Közig. ir. I. 190/1893.; Telefon. = Vvm., 1893. máj. 7. 7. p. 715 VaML Szv. pg. Közig. ir. I. 190/1893. 716 Az állami telefon hálózat. = Vvm., 1893. jún. 18. 4. p. 717 VaML Szv. pg. Közig. ir. I. 190/1893.; Telefon Szombathelyen. = Vvm., 1892. nov. 13. 6. p.; A szombat- helyi állami távbeszélő előfizetőinek névsora. = Vvm., 1893. jún. 4. 5. p.; Az állami telefon hálózat. = Vvm., 1893. jún. 18. 4. p.; Kárpáti, 1894- 479. p. 718 VaML Szv. pg. Közig. ir. I. 190/1893.; Telefon Szombathelyen. = Vvm., 1892. nov. 13. 6. p.; Az állami telefon hálózat. = Vvm., 1893. jún. 18. 4- p.; Balogh, 1898. 444. p.; Matlekovits, 1898. 744. p. 238
