Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
tételeket biztosítására szükség volt a Szent Márton utca végén található nagy forgalmú teherpályaudvar miatt is. A Szépítő' Bizottság útmutatása alapján a város mérnöki hivatala 1891 nyarán dolgozta ki a térség rendezésére vonatkozó elképzeléseit. Az utcavonalak esztétikai célú kiegyenesítésén túl a terv legfőbb célkitűzése a Gyöngyös és a Szent Márton utcák találkozási pontjának kiszélesítése volt. A koncepció megvalósításához azonban Ungár Zsigmond malmának és Nigszty József faraktárának telkeiből jelentős darabot kellett volna kihasítani és az utcatérhez csatolni. (A kitűzött utcavonal gyakorlatilag félbevágta a két telket.) A malomtelep a Gyöngyös főága mellet, az északi gyaloghíd és a déli nagy híd közé ékelődve terült el. Az utca kiszélesítése a telek déli részéből egy 408 öl2-es terület leválasztását tette szükségessé, ami gyakorlatilag egyet jelentett azzal, hogy az ipari telephely kiterjedése a felére zsugorodott volna. (11. kép) A város tárgyalásos megoldást keresve megkísérelt a magánszemélyekkel megegyezésre jutni. A területért nagyvonalúan magas, 50 Ft/öl2-es vételárat kínáltak a tulajdonosnak, kilátásba helyezték azonban, hogy ennek meghiúsulása esetén - mivel stratégiai jelentőségű közügyről van szó - a kisajátítási eljárás megindításától sem riadnak vissza. A vármegyei törvényhatóság a közgyűlés határozatát 1891 végén ugyan megsemmisítette, ám a város újra napirendre tűzte a kérdést, és ismételten a terület megszerzése mellett döntött.284 A malomtulajdonos hajthatatlansága miatt a kisajátítás elkerülhetetlenné vált. Az eljárás bonyodalmai, illetve Ungár Zsigmond sorozatos fellebbezései miatt az ügy csak 1898-ban rendeződött. A peres eljárásban a végső szót a Győri Királyi ítélőtábla mondta ki, s a város által igényelt telekrész vételárát 60.000 Ft-ban állapította meg. Szombathelynek erre a célra nem állt rendelkezésére ilyen nagyságrendű összeg, ezért ingatlancserét javasolt a malomtulajdonosnak. A tárgyalások ezúttal eredményre vezettek, a felek sikeresen megegyeztek. Ungár Zsigmond telkéből a Széli Kálmán utcában létesítendő közkert és a Szent Márton utca kiszélesítéséhez 1519 öl2 területet adott át, cserébe 1039 öl2 városi ingatlant kapott. A fennmaradó 480 öl2 különbözetet a város kézpénzben váltotta meg. Az üzlet létrejöttével megoldódott ez a hosszú évekig húzódó, „közbiztonság s közforgalom tekintetéből ... égető”285 probléma, elhárultak az akadályok a szentmártoni városrész szerves integrálása elől. Az ingatlancsere még 1899-ben létrejött, a 480 öl2-es telekrészét járó 12.420 K-t azonban csak 6 évvel később fizette ki a város. Nigszty József szomszédos telkéből szintén csere útján szerezték meg 1899-ben az utcavonal teljes rendezéséhez még szükséges további 59 öl2-es területet.286 Az utca kiszélesítésével az egykor még a telek belsején álló malomépület homlokzata egyszeriben utcafrontra került. A környező házak méreteihez képest monumentális ipari épület városképileg kedvezőtlen hatást keltett. A Szent Márton utca többi része a korszakban szabályozatlan maradt. A középen összeszűkülő, keletre és nyugatra egyaránt tölcsérszerűen kiszélesedő utca szabálytalan formáját a város tudatosan megtartotta, azzal a szándékkal, hogy a városközpontból előbb-utóbb kitelepítendő piacnak ebben a tágas térségben jelölhessenek ki majd új helyszínt.287 284 VaML Szvk. Kjkv. 71/1891., 108/1891., 72/1892.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 85/1894-, III. 33/1896., III. 272/1897., III. 308/1897. 285 VaML Szvk. Kjkv. 119/1898. 286 VaML Szvk. Kjkv. 123/1899., 6/1906. 287 A Szent Márton-utcza jövője. = Vvm., 1908. jún. 3. 3. p. 110
