Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
A területi növekedésében nagy ugrás következett be 1885-1886-ban, amikor a városhoz nőtt két község - nyugatról Operint, keletről Szentmárton - becsatolásával tágult tovább Szombathely közigazgatási határa. Az 1890-es évek elejétől a belvárostól a vasút felé eső hatalmas beépítetlen térségben, a „keleti városrészen” nyitottak új utcákat, és mértek ki építési telkeket. A 19. század utolsó éveiben a nyugati városrész Kálvária utcától északra eső területe kezdett kiépülni. A 20. század elején az expanzió már átcsapott a vasútvonalon, kezdtek kibontakozni a „vasúton túli városrész” körvonalai. Ezzel egyidőben az „északi városrész” is erőteljes fejlődésnek indult, végezetül az 1910-es években megkezdődött a déli városrész keleti peremén a tisztviselőtelep kiépülése.233 ( 2 -3. térkép és 4- függelék) Az előbbiekben említett, égtájak szerinti városrész-elnevezéseket a korszakban nem használták. E mesterségesen kreált nevek a kifejtendő téma jobb megértését, illetve az egyes területek könnyű elkülöníthetőségét szolgálják. A dualizmus korában az egyes városrészeknek valójában nem is létezett hivatalos neve. Az új városi területek megnevezésére egy rövid ideig még a korábbi dűlőneveket alkalmazták, aztán már csak a teljesen egyértelmű beazonosítást biztosító utcaneveket használták. A déli városrészt kezdetben „Alsó-kertaljai földek”, majd egyszerűen csak „új városrész” elnevezéssel illették, a keletire a „Berekaljai-dűlő”, vagy a „vasút felé eső városrész” megnevezést használták. A nyugati városrészt egy darabig még az egykori „Kövi-dűlő” és „Plébános major alljai dűlő”, vagy „hegyaljai birtok” nevekkel azonosították be. A következőkben az egyes városrészek létrejöttének történetét mutatjuk be, kialakulásuk sorrendjében. A DÉLI VÁROSRÉSZ A városrész kialakulása (1865, 1868-1870) A dualizmus kori Szombathely városnövekedése először déli irányba indult meg, a sűrűn beépített belváros közvetlen szomszédságában fekvő, a Hosszú-Rumi-Szőkeföldi utcák által határolt, tölcsérszerűen összeszűkülő területen, azaz a mai Thököly Imre-Mátyás király-Aréna utcák által közrezárt tömbben. A 19. század közepére a Hosszú utca keleti, a Szőkeföldi utca északi, és a Rumi utca déli szakaszán már megjelent néhány épület, de a terület alapvetően beépítetlen maradt, a tömb belső részét elfoglaló „alsó-kertaljai földek” mezőgazdasági művelés alatt álltak.234 A település terjeszkedésének első jelei a vasút megjelenésének évében, 1865-ben mutatkoztak. A Szombathelyen egyre érzékelhetőbbé váló lakáshiány enyhítésére a város magára vállalta a kezdeményező szerepet. A Hosszú és Rumi utcák sarkán elhelyezkedő palántáskert tulajdonosaival megállapodást kötött, hogy a parcellákat nyilvános árverésre bocsátják. A licit alkalmával - az eredeti szándékoknak megfelelően - a város vásárolta meg egy tömbben a 241 öl2-es területet, hogy az addig léckerítéssel körülvett palántáskertet „rendes alakban” házhelyekké oszthassák fel, és a legtöbbet ígérő vevőknek értékesítsék, ráépítési kötelezettség mellett.235 Az 5000 Ft-ot meghaladó költséggel megszerzett terület rendezési terveit Holczheim Károly, a Szépítő Választmány tagja ■33 A telkek beépítettségét vö. VaML Térképgy. Törzsgy. Szombathely, 1862., 1880., 1893., 1904.; Építkezéseink. = VL, 1873. máj. 4. 1. p. 234 VaML Térképgy. Kát. térk. Szombathely, 1857. 235 VaML Szvk. Kjkv. 42/1865., 51/1865. 87
