Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
ványan kirajzolódtak. Szombathely belvárosában a hagyományos egyházi, vármegyei és városi igazgatási funkciók fennmaradása mellett a pénzintézeti székházak megjelenésével megindultak a city-képződési folyamat csírái, de a városmag mindvégig megőrizte lakóövezeti szerepkörét, és klasszikus, nagyvárosias üzleti-hivatali negyeddé soha sem alakult át. A belvárosban a polgárság széles rétegei találtak otthonra. A hagyományos piactéri funkciót megtartó központi téren, valamint az ennek szomszédságából kiinduló magas presztízsű Király és Széli Kálmán utcák mentén a helyi gazdasági elit - nagykereskedó'k, gyáriparosok, építőipari vállalkozók - polgárházai és elegáns, két-háromemeletes bérpalotái sorakoztak. Ez utóbbiakban elsősorban a tehetősebb polgárok, üzletemberek, orvosok és ügyvédek, valamint vasúti tisztviselők béreltek lakásokat. A városmag nyugati oldalán húzódó Szily János utca a helyi egyházi és hivatalnoki elit, valamint az ügyvédtársadalom legrangosabb képviselőinek gyűjtőhelye volt. Az elit belvárosból meginduló kitelepülésének jeleként két villaövezet is született a korszakban, a nyugati városrészen a Hegy utcában, és a déli városrész peremén, az Óvoda utca végén. A korszakban keletkezett déli és nyugati városrész főútvonalai - az Óvoda és Torna utca, Batthyány Lajos tér, Kálvária utca - mentén magasabb státuszú társadalmi csoportok telepedtek meg, a középpolgárság igényes kivitelű emeletes és földszintes polgárházai épültek fel. A zártsorúan beépített külvárosi mellékutcákban ugyanakkor jellemző módon a kispolgárság és a munkásság képviselői leltek otthonra. Szombathelyen a déli, majd a vasúton túli városrészen alakult ki ipari övezet, amely vonzotta a munkahely közelébe előszeretettel települő munkástömegeket. A délnyugati, és a vasúton túli városrész munkásnegyedeiben nem épültek nagyvárosokra jellemző emeletes, körfolyosós bérkaszámyák. A munkásság többnyire földszintes bérlakásokban, az utcafronti házhoz merőlegesen kapcsolódó toldaléképületek udvari szobáiban élt. Szerencsésebb sorstársaik az Ehen-telepen juthattak saját tulajdonú szerény lakóházhoz. Szombathely nyugati városrészének peremén a korszakban egy pihenő övezet körvonalai is kibontakoztak, amelyet a Szent István park, a kioszk, a kilátóként is funkcionáló víztorony, és a dombtetőn sorakozó présházak és villák képviseltek. A városon belül sajátos kulturális-vallási alapú szegregálódás is kimutatható volt. A helyi zsidóság - amellett, hogy kereskedőik a város forgalmas terein, és frekventált útvonalai mentén is megtelepedtek - a tradíciót továbbvíve a korszakban továbbra is a mai Thököly Imre-II. Rákóczi Ferenc-Zrínyi Ilona-Aréna utcák által közrefogott tömbben tömörült.172 VÁROSI ÉPÜLETÁLLOMÁNY A lakosság növekedése, a város horizontális szétterülése, a település központi funkcióinak bővülése, az általános gazdasági és társadalmi átalakulás támasztotta igények az épületállomány mennyiségi és minőségi változását vonták maguk után. A korszakra országosan jellemző nagyarányú középítkezések révén Szombathely - mint közlekedési, kereskedelmi, kulturális, katonai és polgári igazgatási központ - sok nívós épülettel és épületkomplexummal gazdagodott. Ezek többsége állami, vármegyei vagy városi beruházásként létesült - esetenként az előbbiek kooperációja keretében -, de megjelentek 172 VaML Szv. MH lg. ir. 442/1910.; VaML Térképgy. Törzsgy. Szombathely, 1904.; Szabó Gábor, 1996. 2930. p.; Melega, 2002. 398-404- p.; Melega, 2003. 455-483. p.; Kalocsai, 2004. 82-87. p.; Melega, 2004b. 447-470. p. 68
