Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSFEJLESZTÉS, VÁROSSTRATÉGIA, ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉSI KÜZDELMEK @43
A vármegye a város mögé állt 1878-ban is, amikor pénzügyi támogatást folyósított az épülő színház és városháza költségeihez, majd az 1880-as évek közepén Operint és Szentmárton községek Szombathelyhez csatolását engedélyezte. 1886-ban a kereskedelmi iskola létesítésére irányuló városi törekvést a törvényhatóság anyagi hozzájárulása, és a főispán személyes közbenjárása vezérelte sikerre. Az 1880-as évek második felében a lovassági laktanya ügyében is konstruktív együttműködés jellemezte az építtető vármegye és a helyszínt biztosító város viszonyát. Szombathely az 1889-ben megnyílt igazságügyi palota felépítéséhez ismételten nagy összegű támogatást kapott. Az 1890-es években a fő- és alispán fáradozásainak is köszönhetően sikerült elérni, hogy a MÁV Üzletvezetőség Szombathelyre kerüljön. 1897-ben a szombathelyi csatornahálózat létesítésére felvett városi kölcsön törlesztéséből vállalt anyagi részesedést a vármegye.115 A dualizmus időszakában Szombathely - mint rendezett tanácsú város - a vármegyei törvényhatóságnak alárendelten működött. Ebből az alaphelyzetből a városra nézve számos előny származott, de a függőségi viszony egyúttal állandó konfliktusforrást is jelentett a városi autonómia és a felettes vármegyei hatóság érdekeinek ütközése miatt. A partnerek viszonya ezért ambivalens volt. Varasdy Károly polgármester 1885-ben az anya-gyermek egymásrautaltságához hasonlította a két fél kapcsolatát, hangsúlyozva ugyanakkor Szombathely igényét autonómiájának tiszteletben tartására. A törvényhatóság részéről időnként tapasztalható határozott beavatkozások ugyanis mindig érzékenyen érintették az önrendelkezésében korlátozott települést. A városi határozatok kötelező vármegyei jóváhagyásának rendszere lassította az ügyintézés menetét, amit Szombathely terhes és sérelmes gyakorlatnak érzett. Ez a tapasztalat, illetve a fennhatóság alóli szabadulás vágya érlelte meg azt az igényt, hogy a település az önálló törvényhatósággá szervezést kérvényezze önmaga számára. Ez volt az egyetlen neuralgikus pont, ahol a város törekvései élesen szembetalálkoztak a vármegyei vezetés érdekeivel. Ez utóbbi témakört leszámítva ugyanis viszonyukat ritkán terhelték konfliktusok, a konstruktív együttműködés, és nem az ellenségeskedés uralta kapcsolatrendszerüket. Városfejlesztési kérdésekben kölcsönösen felismert érdekközösség állt fenn a partnerek között, a város stratégiai törekvéseit a vármegye mindig támogatta. Szombathely a függőséggel járó nehézségek elviselése árán jelentős külső fejlesztési többletforrásokhoz jutott. A sajátos szimbiózis összességében jóval több előnnyel, mint hátránnyal járt a városra nézve.116 117 Ehen Gyula polgármester 1899-ben e szavakkal értékelte a vármegye jelentőségét: „e város rohamos fejlődése, haladása és virágzása nem a véletlen körülmények eredménye, hanem azon kegyes jóindulatnak is köszönhető, melyben Vasvármegye közönsége és annak élén álló alispán úr ő Nagysága részéről minden alkalommal részesíttetik. ”11' 115 VaML Szvk. Kjkv. 46/1879., 1885. júl. 28. nap. el. félsz., 56/b/1885., 50/1886., 87/1888., 6/1890., 26/1890., 23/1894., 63/1897. 116 Az 1870-es évek végén, 1880-as évek elején a vármegye megakadályozta a pótadó emelésére, a fejlesztésre fordítható bevételek növelésére irányuló városi törekvéseket. Vö. VaML Szvk. Kjkv. 75/1878., 92/1878., 93/1878., 64/1879., 11/1880., 26/1880., 45/1880., 10/1881., 56/1881., 32/1882., 77/1882., 130/1882., 28/1893.; Katona, 2006a. 52. p. 117 VaML Szvk. Kjkv. 150/1899. 55
