Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSFEJLESZTÉS, VÁROSSTRATÉGIA, ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉSI KÜZDELMEK @43
A VÁROSI INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE A város fejlesztésére irányuló törekvések egyik hangsúlyos területe volt a polgárság életteréül szolgáló fizikai környezet állapotának, a település külső képének, felszín alatti és feletti infrastrukturális szolgáltató rendszereinek folyamatos korszerűsítése. Mindezen kérdések részletes vizsgálata áll jelen kötet középpontjában. A legkorábban és legélesebben jelentkező közlekedési-közbiztonsági problémák az 1860— 1870-es évektől elsőként az utcahálózat, a járdák és közlekedési utak, valamint a közvilágítás fejlesztését, illetve a tömegközlekedési eszközök megjelenését tették szükségessé. Ezzel párhuzamosan erősödtek fel a lakosság részéről a közegészségügyi helyzet javítására irányuló elvárások. A polgárság igényt formált a csatornahálózat tökéletesítésére, majd az 1890-es évektől a vízvezeték kiépítésére. Az áramszolgáltatás, a villamosközlekedés és a telefonhálózat megjelenése a 19. század utolsó évtizedére esett. A városban magvalósult infrastrukturális beruházások nem pusztán a helyi lakosság igényeit szolgálták ki. Fontos szerepet játszottak infrastruktúra-érzékeny iparágak megtelepítésében, de rangos állami intézmények helyszínének kiválasztásakor is számottevően javították Szombathely esélyeit, versenypozícióját más városokkal szemben. A VÁRMEGYE ÉS A VÁROS VISZONYA Szombathely - a vidéki városok többségéhez hasonlóan - városfejlesztési programjai kidolgozásához és végrehajtásához nem részesült állami segítségnyújtásban, olyan műszaki és anyagi támogatásban, mint Budapest. A központi támogatás kimerült a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat által ingyenesen rendelkezésre bocsátott csatorna- és vízműtervek elkészítésében, illetve a hitelfelvételi lehetőségek megkönnyítésében. Szombathely saját erejére és önálló kezdeményezőkészségére volt utalva, legfeljebb a vármegye pártfogására számíthatott, ez helyettesítette valamelyest az állami hozzájárulás hiányát. A vármegye érdekelt volt székvárosa, Szombathely fejlesztésében, ha másért nem, hát reprezentációs okokból. Ebből természetszerűleg következett, hogy a két fél érdekei e tekintetben alapvetően egybeestek. A vármegyei iniciatívák így rendre kedvező fogadtatásban részesültek Szombathelyen, és általában a város önálló kezdeményezései is támogatásra találtak a törvényhatóságnál, amely azért is hajlott arra, hogy pártfogásba vegye a városi programokat, mert sok esetben olyan személyek ültek a polgármesteri székben, akik élvezték a vármegyei vezetés bizalmát, és pártpolitikai szempontból is hűséges szövetségesnek bizonyultak.113 A két fél között vasútpolitikai kérdésekben is teljes volt az összhang. A vármegye - a centralizált vasúthálózat híveként - székvárosának vasúti csomóponttá fejlesztését szorgalmazta, ami találkozott a város céljaival. Az 1870-es évekig a törvényhatóságtól indultak ki a kezdeményezések, amelyekhez a város csatlakozott, az 1880-1890-es évektől azonban a vicinális vonalak kiépítése idején már Szombathely kezdeményezéseit, törekvéseit karolta fel a vármegye.114 113 Katona, 2006b. 79. p. 114 Vasvármegye és Szombathely város küldöttsége Budapesten. = Vvm., 1889. márc. 3. 5. p. 54
