Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
AZ INFRASTRUKTURÁLIS MODERNIZÁCIÓ EREDMÉNYEI
AZ INFRASTRUKTÚRA HATÁSMECHANIZMUSA Az infrastrukturális elemek komplex módon hatottak egymásra, a város gazdaságára és a lakosság életmódjára. A magántársaságok által alapított és működtetett infrastrukturális intézmények - légszeszgyár, áramszolgáltató vállalat, villamos közúti vasút - alapvetően üzleti alapon működő, profittermelő vállalkozások voltak, de ettől függetlenül meghatározó szerepet játszottak a település modernizációjában, és a városlakók életmódjának átformálásában. E szolgáltató vállalatok megjelenését a lakosság minden esetben nagy lelkesedéssel fogadta, létrejöttüket a fejlődés jeleként értelmezték. A társaságok részvényesei és vezetó'i többnyire a vármegyei és városi kötődésű elit tagjai közül kerültek ki, akik az anyagi haszon- szerzés reményén túl gyakran lokálpatrióta érzelmektől vezérelve, a város fejlődése iránti elkötelezettségükből adódóan vettek részt a vállalatok megalapításában. A helyi polgárság aktív szerepvállalása a társaságok vezetésében hozzájárult ahhoz, hogy e szolgáltató intézmények működésük során nem csak saját üzletpolitikai céljaikat érvényesítették, hanem figyelemmel voltak a város és a fogyasztók érdekeire is. Ezt az attitűdöt legtisztábban a Szombathelyi Légszeszvilágítási Társulat városhoz fűződő rendkívül jó viszonyában lehetett tetten érni. Az utólagosan egy külföldi tőkéscsoport érdekeltségi körébe került Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. ugyanakkor sokkal keményebben védte üzleti érdekeit, többször is összeütközésbe kerülve a városvezetéssel. A város által megvalósított infrastrukturális beruházások közül mindössze a vízvezeték számított olyan típusú létesítménynek, amely jelentős profitot tudott termelni, s ezért a szombathelyi példával ellentétben sok településen a magántőke bevonásával épült ki. A szombathelyi vízmű a szociálpolitikai megfontolások miatt alacsonyan tartott vízdíjak mellett nem működött rentábilisan, a városvezetés ugyanis mindvégig fontosabbnak tartotta a lakosság számára olcsón elérhetővé tenni a vezetékes vízszolgáltatást, mint nyereségessé alakítani a vállalat gazdálkodását. A községi kezelés alatt álló csatornarendszer és úthálózat jellegénél fogva eredendően nem közvetlen haszontermelésre szolgált. Bár a város számára új jövedelmi forrásokat is megnyitottak (csatorna csatlakozási díj, csatornajárulék, kövezetvám), az így befolyó pénzösszegek nem fedezték a beruházási és fenntartási költségeket. Sokkal lényegesebb volt alépítményi funkciójuk, aminek köszönhetően közvetett anyagi hasznot is hajtottak, mert elősegítették olyan ipari üzemek és kereskedelmi vállalkozások működését, amelyek adóalanyként a városi kassza befizetői voltak, illetve munkahelyeket teremtve, a dolgozók kereseti adója révén juttatták további bevételekhez a költségvetést. A magánkézben levő infrastrukturális létesítmények, különösen a gázgyár és a villamos mű szintén hozzájárultak különféle energiaigényes ipari vállalkozások megtelepedéséhez, de maga a légszeszgyár és a VEMR is a nagyobb szombat- helyi ipari üzemek közé tartozott, és jelentős összegű adó befizetésével gazdagította a városi pénztárt. A telefonhálózat az információáramlás felgyorsításával javította az üzleti szféra, különösen a helyben tevékenykedő kereskedelmi vállalkozások versenyképességét. A vezetékes közüzemi hálózatok fokozatosan átformálták a polgárok életvitelét, gondolkodásmódját és igényszintjét. Szombathelyen az első vezetékes szolgáltató hálózat a gázmű volt, amely a külterületi és beltéri használat révén egyaránt érdemi változásokat indukált a korabeli városlakók életében. A rendszeres és színvonalas közvilágítás javította a közlekedés- és közbiztonságot, a nyilvános terek használata meghosszabbodott, a közterek és utcák az esti órákban sem néptelenedtek el, hanem a polgárság társasági 388
