Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
AZ INFRASTRUKTURÁLIS MODERNIZÁCIÓ EREDMÉNYEI
A gáz mellett az áramszolgáltatás is korán meghonosodott Szombathelyen. 1897-ben - az elektromos közvilágítás itteni megindulásakor - Magyarországon a városi villamos művek száma alig valamivel haladta meg a húszat. A Nyugat-Dunántúlon elsőként Nagykanizsán, 1894-ben létesítettek elektromos művet és utcai villanyvilágítást, majd Szombathely után sorrendben Sopron (1898) és Győr (1904) következett. Az 1. világháború kitörésekor a magyar városok 70%-ában működött villamos mű.1154 A Vasvármegyei Elektromos Művek által Szombathelyen 1897-ben üzembe helyezett városi közúti villamosvasút a budapesti és pozsonyi után országos sorrendben harmadikként kezdte meg működését, egyidőben a bécsi és prágai villamossal, és 4 évvel megelőzve a londoni járatok megindulását. A Nyugat-Dunántúlon csak Sopronban létesült még villamos 1900-ban, Győrben és Nagykanizsán azonban nem jelent meg ez - a korszakban a városi tömegközlekedés legfejlettebb színvonalát képviselő - jármű. A dualizmus időszakában összesen 18 magyar település, a városok 13%-a rendelkezett villamosvasúttal, közülük Szombathely volt a legkisebb lélekszámú.1155 A városi telefonhálózat elsőként Sopronban (1890), majd Győrben (1891), azután Nagykanizsán (1892) és utolsóként Szombathelyen (1893) kezdte meg működését. A századfordulón Szombathely a vezetékhossz, az előfizetők száma és a telefonhasználati gyakoriság alapján az országos rangsorban a 14-15. helyet foglalta el a városok között, a Dunántúlon csak Győr és Sopron előzte meg.1156 Az 1898-ban kiépített modern szombathelyi betoncsatorna-hálózat a korabeli Magyarországon még ritkaságszámba ment, a vasi vármegyeszékhelyen kívül mindösz- sze hét városban működött ilyen korszerű létesítmény. A hazai városoknak 1908-ig is csak alig több mint 10%-a létesített modern csatornarendszert. A Nyugat-Dunántúlon Szombathelyt követve csak Győrött épült ki hasonló beton vezetékrendszer. Sopronban a századfordulón elkészültek ugyan az egész városra kiterjedő csatornahálózat tervei, de a kivitelezésre a dualizmus időszakában már nem került sor, mint ahogy Nagykanizsán is csak a két világháború között valósult meg ez az infrastrukturális szegmens.1157 1898-ban, a szombathelyi vízmű átadásakor az országban még csak alig 20 városban működött vezetékes vízszolgáltatás. A nyugat-dunántúli városok közül Győrben már 1884, Sopronban 1892 óta üzemelt korszerű vízmű, Nagykanizsán azonban hosszas vajúdást követően csak az 1. világháború után sikerült a vízvezetéket kiépíteni.1158 Az Ehen Gyula polgármestersége alatt lebonyolított szombathelyi út- és járdaburkolási program tervszerűségét és nagyságrendjét tekintve a korszakban országos viszonylb4 Straub, 1911. 42., 66., 86., 89. p.; Thirring, 1912. 436-437. p. 1155 Thirring, 1912. 52-54., 360-361. p.; Rohrmann, 1929. 390. p.; Szabó D., 1987. 140. p.; Medveczki, 1994. 186-187-, 191. p.; Melinz - Zimmermann, 1996. 149., 153. p.; Greguss, 1997. 344. p.; Kalocsai, 1997b. 101. p.; Güntner, 1998. 71. p.; Offenthaler, 2005a. 135-138. p.; Kalocsai, 2011. 186. p. 1156 Az állami telefon hálózat. = Vvm., 1893. jún. 18. 4. p.; Telefon. = Vvm., 1897. júl. 1. 6. p.; Matlekovits, 1898. 744.p.; MSÉ, 1898. 229-230.p.; MSÉ, 1899. 257-258.p.; MSÉ, 1900. 269-272.p.; MSÉ, 1901. 257- 20. p.; MSE, 1902. 283-285. p.; MSE, 1903. 284-286. p.; MSE, 1904. 290-292. p.; MSE, 1905. 280-282. p.; MSE, 1906.274. p.; MSÉ, 1907.264. p.; MSÉ, 1908.281. p.; MSÉ, 1909.282. p.; MSÉ, 1910. 269. p.; MSÉ, __ 1911. 284. p.; MSÉ, 1912. 303. P.; MSE, 1913. 207. p.; MSE, 1914. 207. p.; MSÉ, 1915. 200. p. 1151 Éhen, 1903. 652-654. p.; Városaink pénzügyei. = Vvm., 1900. dec. 10. 1. p.; Thirring, 1912. 429-430. p.; Barbarits, 1929. 137-138. p.; Schindler, 1942. 267-269. p.; Kunics, 1992. 212. p. 1158 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 106/1893., I. 302/1894.; Barcza, 1891. 5-7. p.; Thirring, 1912. 432-433. p.; Barbarits, 1929. 134-136. p.; Schindler, 1942. 159., 165., 257-261. p.; Boronkai, 1959. 206. p. 381
