Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
SZOMBATHELY A DUALIZMUS KORI MAGYAR VÁROSHÁLÓZATBAN
ragadta magához. A Bácskai Vera cluster analízisen alapuló számításai alapján felállított városkategóriák szerint a 19. század első felében Szombathely a városi funkciót jelző központi szerepkör, illetve vonzáskörzet nagysága alapján országos viszonylatban a középmezőnyben, a 10 felállított kategória közül az ötödikben foglalt helyet. Viszonylag gyenge fejlettségű, kis népességű településtársai közül azonban már a 19. század elején kiemelkedett, és a Dunántúl egyik jelentős városa lett. Kézműiparának és tőkeerős kereskedőinek köszönhetően a két nagy közeli kereskedőváros, Sopron és Kanizsa árnyékában fokozatosan megerősödött. Vonzáskörzetét e két várossal megosztva, azok rovására fokozatosan kiterjesztette, és a nagy kereskedővárosokra jellemző hatósugarú körré fejlesztette. Az 1830-as évekre Szombathely piacközponti funkciói tekintetében a második legjobb minősítésű kategóriába sorolható, „erős piacközponti funkciót betöltő” településsé vált. A térség felvevőpiaca, iparcikk- és nyersanyag ellátója, egyházigazgatási és kulturális központja volt.48 A város fejlődése az 1830-1840-es években tovább folytatódott. Szombathely egyre erősödő gabona-, bor-, gyapjú- és fakereskedelme kiterjedt osztrák kapcsolatokkal rendelkezett. A település már vitathatatlanul Nyugat-Magyarország egyik legfontosabb kereskedelmi központjává vált, így nem véletlen, hogy a városnak már a reformkori vasútépítési koncepciók kidolgozásakor is súlyához méltó szerepet szántak. Bár az 1847- ben megnyitott Bécsújhely-Sopron vasútvonal déli irányú továbbfejlesztését a vasúti társaság eredetileg Sárváron át szándékozott megvalósítani, Vas vármegye közbelépett Szombathely érdekében. A vármegye közgyűlése 1847 őszén a szombathelyi útirány mellett tette le a voksát, az országgyűlési követek utasításaiba is belefoglalva kérelmüket. A Sopron-Bécsújhelyi Vasúttársaság ezután a vármegye szándékának engedve módosította eredeti elképzeléseit, és Sárvár helyett Szombathelyen keresztül jelölték ki a Nagykanizsán át Fiúméig húzódó meghosszabbítás nyomvonalát. Bár a történelem viharai évtizedekre meggátolták a vasút megépítését, az elképzelések nem merültek feledésbe, és hatást gyakoroltak a későbbi vasútfejlesztési koncepciók kidolgozására.49 A szabadságharc leverése után fokozatosan konszolidálódó helyzetben újrainduló vasútépítkezések kezdetben elkerülték a várost. A bécs-győri és a budapest-pragerhofi vonalak megnyitása folytán Győr városa néhány évre monopolhelyzetbe került, az egész Dunántúl gabonakereskedelmének központja lett. Szombathely kereskedelmét, korábbról meglevő gazdasági pozícióit érzékeny veszteségek érték, mert a győri kereskedők a közvetlen felvásárlásra térve kikapcsolták a várost a közvetítő kereskedelemből. E kedvezőtlen irányú folyamatnak 1865-ben a vasút szombathelyi megjelenése vetett véget, amely ismét mozgásba hozta a jó adottságokkal rendelkező település gazdaságát. A Déli Vasúti Társaság Sopron- Szombathely-Nagykanizsa vonalának megnyitása friss életet lehelt a hagyományosan meglevő É-D-i tengelyre felfűződő, addig csak közúton szerveződő gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokba, megnyitva az utat Bécs, illetve az Adriai-tenger irányába, Trieszt felé. Az 1871 —1872-ben megépült Győr-Szombathely-Graz vasútvonal egy erre merőleges K-Ny-i tengelyt hozott létre, amely az ország fővárosát is elérhető közelségbe hozta. Az elkövetkezendő évtizedekben Szombathely központtal sugarasan kiépülő helyi érdekű vasutak rend48 Bácskai, 1988. 22., 25., 30., 48-51., 197. p.; Tilcsik, 2003. 111-125. p. 49 Tilcsik, 2003. 125-127., 131., 133. p. 37
