Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI
Varasdy Károly távozásával a város visszafogta a költekezést, aminek következtében a pénzügyi helyzet fokozatosan stabilizálódott, és az 1890-es évek elejére a hiány mértéke 25% alá esett vissza. Az évtized második felében, az Éhen Gyula polgármester ciklusa alatt felvett nagy összegű beruházási célú kölcsönök törlesztőrészletei ugyan hozzájárultak a kiadások növekedéséhez, a hiány mégsem nőtt látványosan, sőt a századfordulón stagnált az értéke. Ezzel egyidejűleg ráadásul dinamikusan emelkedtek a város oktatási költségei a szaporodó gyermeklétszám miatt, és a szociális kiadások is, a szegénykonyha felállítása kapcsán. Költségnövelő hatású volt továbbá a közigazgatási személyzet létszámának és fizetésének emelése, s az újonnan létrehozott közműrendszerek működtetése is. A háztartás pénzügyi egyensúlya mégsem ingott meg, mert az 1890-es évek gazdasági prosperitása, illetve a korábban már részletesen bemutatott új jövedelmi források megszerzése révén a bevételek növekedése többé-kevésbé lépést tartott az emelkedő kiadásokkal. A századforduló éveiben még a hiány relatív részesedése is visszaesett, a korábban már említett nagy összegű hitelfelvételek aránytorzító hatása miatt. A háztartás túlterhelődését jelezte ugyanakkor, hogy 1898-ban több költségvetési rovatnál jelentős túlköltekezés történt, ami pótköltségvetés készítését tette volna indokolttá. A városvezetés ebben a helyzetben azonban úgy döntött, hogy a hiányt a pénztári maradványokból fedezi, és átviszi a jövő évi költségvetésbe. Éhen Gyula polgármester nyilvánvalóan presztízsszempontok, illetve taktikai okok miatt nem vállalta fel a pótköltségvetés beterjesztésével járó kockázatot, ami jelentős bizalomvesztést okozhatott volna a közvéleményben. A polgármester ugyanis - ismerve a választópolgárok és a nekik felelős választott képviselők gondolkodásmódját - azzal az ígérettel tudta a bizonytalankodókat az infrastruktúra-fejlesztő program támogatóinak oldalára állítani, miszerint a beruházások a lakosság pénztárcájának megterhelése nélkül kivitelezhetőek lesznek. Az egyes kölcsönfelvételek megszavaztatása előtt előterjesztéseiben mindig ismertette a számvevőséggel készíttetett precíz számítások eredményeit, annak bizonyítására, hogy a költségvetés a pótadó emelése nélkül is képes lesz a fokozódó terhek elviselésére. Ezzel az érveléssel sikerült legyőznie azt a pszichés gátat, amit a város eladósodástól való félelem emelt a képviselőkben, és megnyerni támogatásukat a városfejlesztési program végrehajtásához. (Az ilyen típusú jövedelmezőségi számítások készítése rendkívül korszerű gondolatként értékelhető, ez a gyakorlat Budapesten csak egy jó évtizeddel később vert gyökeret.) Vitathatatlan tény ugyanakkor, hogy Éhen Gyula nem csak a szavak embere volt. Az előbbiekben ismertetett taktikai megfontolásokon túl az általa hangoztatott elveket nem üres szlogeneknek tekintette és a piaci helypénz és a fogyasztási adók beszedésének városi kezelésbevételével, a kövezetvám behozatalával, és a vármegye pénzügyi hozzájárulásának kieszközlésével valóban olyan új jövedelmi forrásokat sikerült teremtenie, amelyek nagyrészt fedezték a felvett hitelek törlesztőrészleteit. Az adósságállomány és kiadások gyors növekedése mégis sokakban félelmet keltett, és a városvezetés gazdálkodásával kapcsolatos bizalmatlanság az 1901. évi költségvetés vitája alkalmával a közgyűlésben is felszínre tört. A kiugróan magas főszámok láttán több képviselő is óvatosabb pénzügyi politikát sürgetett, de végül mégis elfogadták ez előterjesztést. Az előző évi költségvetés kiadási főösszegének pontosan kétszeresét irányozták elő 1901-re, de még ez a hatalmas költségvetés sem áll meg, s az év folyamán fellépő hiány 370
