Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI
gesen nem módosult. Az adminisztráció működtetése, a dologi kiadások, valamint a tisztviselők, a rendőrségi és közegészségügyi személyzet bérezése a város mindenkori kiadásainak mintegy 15-20%-át vette igénybe. Szociális juttatásokra (árva- és szegény- gondozás) és közoktatási célokra egyaránt 7-9% körüli részesedés esett. A kiadási szerkezetet a budapesti adatokkal összehasonlítva a közigazgatási és oktatási szegmensek tekintetében lényegbevágó különbségként mutatkozik, hogy a fővárosban az iskolákra és óvodákra fordított összegek meghaladták az adminisztráció működtetésének költségeit. Szombathelyen - bár a törvényi kötelezettségekben előírt összeg többszörösét fordították az iskolákra - az oktatási célú kiadások messze az országos átlag (11%) alatt maradtak, ami egyértelműen utal arra a korábban már jelzett tényre, hogy a vasi vármegyeszékhely nem volt igazi iskolaváros, e területen nem rendelkezett erős pozíciókkal. A szociális jellegű kiadások terén a főváros sem büszkélkedhetett kimagasló eredményekkel, ugyanakkor Szombathely még ezt is alulmúlta. A költségvetésben az árvák ellátására, az elszegényedett idős emberek gondozására és a szegénykonyha működtetésére meglehetősen szerény összegek álltak rendelkezésre, s ráadásul ezek nagy része nem is a város saját forrásaiból, hanem adományokból, és magánszemélyek alapítványainak kamataiból származott. E tekintetben Szombathelyre is alkalmazható Sipos Andrásnak a főváros esetében érvényes azon megállapítása, miszerint a korszakban tovább élt a hagyományos szemléletű szegényellátás, és nem indult meg a modern szociális ellátórendszerek kiépülése.1120 VAGYON ÉS ADÓSSÁGÁLLOMÁNY Szombathely dualizmus kori városgazdálkodásának eredményeiről a vagyonleltárak adnak hű képet, bemutatva a vagyongyarapodást (esetleges fogyást), valamint az adósságállomány időbeli változását, illetve ezek egymáshoz való viszonyát. A város vagyonkimutatásában „cselekvő vagyon” címszó alatt tüntették fel a teljes vagyonértéket, a „szenvedő vagyon” rovatban számolták el a kölcsönpénzek felvételéből elkönyvelt vagyongyarapodást, azaz a felhalmozódott adósságállományt, és „tiszta vagyon” néven szerepeltették a teljes vagyon tehermentes, tartozásokon fölüli részét. Szombathely első teljes körű vagyonkimutatása 1888-ból ismeretes. Ezt megelőzően csak az ingó és ingatlan vagyont tartották számon, az egyéb vagyoni elemeket, illetve adósságokat nem tüntették fel a leltárakban. A korai adatok ezért csak korlátozottan használhatók, nem adnak teljes körű tájékoztatást a település vagyoni állapotáról, bár tény az is, hogy a korszakban az ingóságok és ingatlanok a város vagyonának legalább 90%-át kitették. Az 1888-tól rendelkezésre álló komplex kimutatások alapján a három fő vagyonkategória egymáshoz való viszonyát, illetve ezek időbeli változását a 23. ábra tünteti fel. Az összes vagyon alakulását ábrázoló legfelső görbe futása alapján szembetűnő, hogy a legdinamikusabb gyarapodás a századfordulón, Ehen Gyula polgármesteri ciklusa alatt következett be. A 20. század elejének dekonjunkturális időszakában egy hosszabb stagnáló periódus, majd az ország gazdasági-pénzügyi helyzetének stabilizálódása után - az 1900-as évek végétől - egy újabb erőteljes gyarapodási szakasz köszöntött be. 1120 Vö. VaML Szvk. Kjkv. 42/1891.; Éhen, 1903. 685-690. p.; Sipos, 1996. 161-162. p. 362
