Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI
változó igényeihez, aktuális pénzügyi kondícióihoz igazodtak. Általában egy-egy nagy összegű beruházás finanszírozásának biztosítása, vagy a háztartási hiány kezelésének szükségszerűsége eredményezett olyan helyzetet, hogy a város a költségvetés kereteit túlhaladó kiadásokra kényszerült, és e célból bevételeit kénytelen volt külső források bevonásával megnövelni. A dualizmus időszakának egészét mérlegre téve megállapítható, hogy a hitelintézetek folyósította pénzeszközök Szombathely városgazdálkodásának egyik nélkülözhetetlen pillérét alkották. A kölcsönöknek a bevételi oldal többi eleméhez viszonyított relatív súlya, illetve a kölcsönösszegek funkcionális hasznosulásának iránya azonban a vizsgált fél évszázados intervallumon belül lényeges időbeli eltéréseket mutatott, csakúgy, mint a futamidők hosszúsága és a hitelkamatok mértéke. A függelék 1. és 2. számú táblázatai alapján látható, hogy az 1870-1880-as években a város viszonylag ritkán folyamodott kölcsönök igénybevételéhez. Ha mégis erre kényszerült, elsősorban relatíve alacsony értékű, néhány 10.000 K-s összegek felvételére került sor, amelyek részesedése a költségvetés éves összbevételéből csak ritkán haladta meg a 20%-ot. A hitelezők főként helyi pénzintézetek közül kerültek ki, de az 1870-es években nagy hangsúlyt kaptak az állami forrásból származó kamatnélküli kölcsönök is. Ez utóbbiakat a községi tulajdonú iskolák építésére biztosította az államkincstár. A pénzintézeti hitelek kamata ekkortájt 8%-on állt, az általuk folyósított pénzeszközöket a város járdakövezésre, az új városháza felépítésére és a házipénztár likviditási gondjainak áthidalására fordította. A felvett kölcsönök értéke és az ügyletek esetszáma az innovációban élenjáró Budapesthez hasonlóan Szombathelyen is 1890-es évek elejétől indult látványos szaporodásnak. Ez a jelenség nyilvánvaló összefüggésben állt a gazdasági konjunktúrával, és ebből adódóan a korábbiaknál lényegesen kedvezőbb hitelfelvételi kondíciókkal, az 5-6%-ra visszaesett kamatszint és a bőséges pénzpiaci kínálat nyújtotta lehetőségekkel. Ezzel egyidőben a kedvezményes állami hitelek eltűntek, és a tőkeerős helyi pénzintézetek mellett legfőbb hitelezőként megjelent a községi kölcsönökre specializálódott Magyar Jelzálog-Hitelbank. A gazdasági prosperitás előidézte optimista várakozások légkörében a dinamikusan növekvő népességű és bővülő intézményhálózatú Szombathely nagy ösz- szegű beruházási célú kölcsönöket vett fel, túlnyomórészt jelzáloghitel formájában, 50- 60-65 éves lejáratra. A város ezekből finanszírozta a központi funkciók bővülésével járó nagy volumenű középítkezések sorozatát és a századfordulón megvalósított infrastruktúra-fejlesztő programot is. A kölcsönösszegek a korábbi évtizedben megszokott nagyságrend többszörösére rúgtak, a többszázezres illetve milliós tételek aránya a századforduló éveiben a költségvetési összbevétel 50%-át is meghaladta. A helyi takarékpénztáraknál felvett, gyorsan mobilizálható rövid lejáratú folyószámlahitelek és függőkölcsönök felváltására a város időről időre nagy összegű, hosszú futamidejű, alacsonyabb kamatú törlesz- téses (amortizációs) kölcsönöket vett fel. E konverziók lebonyolítását általában hosszas előkészítő tárgyalások előzték meg, és a városra nézve kedvező feltételek kialkudásához Szombathely rendszeresen igénybe vette politikai tőkéit, elsősorban Széli Kálmán segítségét, aki hosszú közéleti pályafutása során nemcsak a pénzügyminiszteri, miniszterelnöki, hanem a Magyar Jelzálog-Hitelbank elnöki székében is megfordult. A város e háttértámogatás birtokában a kedvező pénzpiaci konstellációkat kivárva hajthatta végre a konverziókat, és válthatta át tartozását alacsonyabb kamatú kölcsönökre. 356
