Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI
kivetett 2%-os tűzoltói járulékból, és hozzávetőlegesen fele ekkora összeg az ebadó, és a bírságpénzek behajtásából. 1918-ban a város a bevételek gyarapítására bevezette a színházi jegyadót, a villamosjegyadót, és a pezsgőadót is.1106 Az előbbiekben felsorolt adók és vámok mellett a legnagyobb mértékű bevétel a dualizmus időszakában a községi pótadóból folyt be. Ez az egyenes adó nemcsak nagyságrendje miatt érdemel külön figyelmet, hanem azért is, mert kulcsfontosságú szerepet játszott a városi háztartás egyensúlyban tartása szempontjából. A költségvetési előirányzatok elfogadásakor ugyanis a fedezeti és a szükségleti oldal között rendszeresen mutatkozó különbözetet - azaz a várható kiadások alapján a bevételi oldalon mutatkozó hiányt - a községi pótadóval fedezték. A községi törvény értelmében ezt az adónemet a minden lakost egyaránt érintő közigazgatási költségek fedezése céljából szedhették be a városok. A pótadót az állami egyenes adók - föld-, házbér-, kereseti-, tőkekamat adó - után vetették ki, százalékos kulcsát a fedezendő hiány mértékének megfelelően évről évre, a költségvetés tervezésekor állapították meg. A pótadó mértéke lélektani szempontból is kiemelt jelentőséggel bírt, hiszen a lakosság érthető módon élénk figyelemmel kísérte a legsúlyosabb terhet jelentő helyi adó kulcsának alakulását. Az adókulcs százaléka a városgazdaság állapotának, illetve a lakosság megterhelésének egyik fokmérője, indikátora volt, amely könnyen összehasonlíthatóvá tette a szombathelyi helyzetet más településekével. A városvezetés - önmérsékletet tanúsítva - lehetőségeihez mérten igyekezett kordában tartani az adó emelését, és a költségvetési hiány csökkenése esetén a kivetési kulcs mérséklésére is sor került. Néhány alkalommal - például 1895-ben, Török Sándor polgármester idejében - kifejezetten a választók megnyerése érdekében, népszerűség-hajhászó célzattal szállították le a pótadót. A századfordulón lebonyolított nagyszabású infrastruktúra-fejlesztési munkálatok alkalmával Éhen Gyula polgármester is kénytelen volt minden alkalmat megragadni az adófizetők, illetve a nekik felelős képviselő-testület megnyugtatására, megnyerésére, azt az ígéretet téve, hogy a beruházási program a pótadó emelése nélkül kivitelezhető lesz. Valójában az adóemelés pénzügyi szempontból mindenképpen indokolt lett volna, de propagandisztikus célok miatt ezt a lépést a városvezetés a lehető legvégső időkig halogatta.1107 Kiemelkedő jelentőségénél fogva a pótadót a bevételi szerkezetet ábrázoló kördiagramokon a többi adónemtől elkülönítve tüntettük fel. Az ábrák alapján látható, hogy a dualizmus időszakának elején a pótadó 10% alatti részesedésével alárendelt feladatot töltött be a városi háztartás számára szükséges működési költségek, anyagi feltételek előteremtésében. A kiadási oldalon mutatkozó szükségletek növekedésével azonban a település hagyományos típusú bevételi forrási nem tudtak lépést tartani, a fokozódó nagyságú költségvetési hiány fedezésére a város az 1870-es évek végétől egyre nagyobb mértékben kényszerült a pótadóra támaszkodni. A pótadó kulcsát 1870-1890 között több mint háromszorosára emelték, miáltal a bevételi szerkezeten belül aránya megduplázódott. 1890-ben már a jövedelmek 15%-a származott a 1106 VaML Szvk. Kjkv. 130/1908., 48/1909., 49/1909., 132/1909., 171/1909., 1918. jún. 27., szept. 17. pm. nap. el. besz., 141/1918.; VaML Szvsz. Zsz. 1901-1918.; Éhen, 1901. 128. p.; A város csődje. = Vvm., 1898. nov. 3. 1. p. 1107 Szerencsés Szombathely! = Vvm., 1893. okt. 8. 1. p.; Szombathely város házipénztárának jövő évi költségvetése. = Vvm., 1901. okt. 20. 4. p.; Éhen, 1901. 7-, 16. p.; Kmety, 1902. 223-232. p. 352
