Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
SZOMBATHELY A DUALIZMUS KORI MAGYAR VÁROSHÁLÓZATBAN
Szombathely népessége már háromszorosan meghaladta Kőszegét. Az 1. ábrán jól érzékelhető a vármegyeszékhely népességének 1860-as évektől meginduló gyorsuló ütemű növekedése, amely egybeesett a vasút megjelenésével, de nyilvánvalóan összefüggött az ennek nyomán kibontakozó ipari, kereskedelemi és közszolgálati foglalkoztatotti létszám emelkedésével, illetve a fokozódó munkaerő-kereslet vidéki népességre gyakorolt szívóerejével is. A 19. század második felétől, különösen a század utolsó évtizedétől, a lakosság növekedését elősegítették a közegészségügyi ellátórendszer fejlődése következtében javuló természetes szaporodási mutatók is. Az 1870-1880 között kimutatható 43%-os növekedést az országban egyedül Kaposvár múlta felül 44%-kal. Az 1880-1890 között tapasztalt, minden korábbit meghaladó, 60%-os gyarapodást egyetlen magyar város sem tudta megközelíteni. E kiugró érték egyik magyarázatát az adja, hogy 1885-ben két, addig különálló község - Szentmárton és Operint - csatlakozott Szombathelyhez, amelyek együttesen több mint 2000 fővel emelték a lélekszámot. Ehhez hozzáadódott még az 1889-ben felavatott lovassági laktanya legénységének létszáma is, aminek következtében a helyben állomásozó katonai kontingens meghaladta az 1000 főt. Az 1890-1900 közötti utolsó gyors növekedési periódus újabb 43%-os népességszám emelkedést hozott, amit a korszakban csak Újpest, Csíkszereda, Vajdahunyad és Budapest adatai múltak felül. Ez a századvégi felfutás összefüggött a korszak erőteljes gazdasági növekedésével, a munkaerő-piaci kereslet emelkedésével. Szombathely az 1890-es évek második felében élte dualizmus kori történetének fénykorát. A városba települő hivatalok, a gyalogsági laktanya felépítése, a szövőgyár átadása, az infrastruktúra-telepítő program kibontakozása, a nagyarányú köz- és magánépítkezések munkahelyteremtő hatása összeadódva idézte elő a növekedés századvégi kulminációját. A századforduló után a népesség gyarapodása hirtelen lefékeződött, és 1900-1910 között a korábbi ütem felére esett vissza. Ebben a megtorpanásban szerepet játszott az 1890-es évek prosperitásának és optimista várakozásainak megtörése, és a kibontakozó belpolitikai és gazdasági bizonytalanság. Szombathely 25%-os növekményét ekkor már 15 magyar város haladta túl.42 Szombathely lélekszámúnak 1890-1900 között bekövetkezett 53%-os emelkedésével egyidejűleg a vármegye lakossága mindössze 6%-kal gyarapodott. Ilyen mértékű aránytalanságot az eltérő természetes szaporodási értékek nem idézhettek elő, nyilvánvaló, hogy Szombathely növekedési többlete a migrációból származott. A bevándorlás nagyságrendjére vonatkozóan csak az 1880-as évektől állnak rendelkezésre adatok. Mint a 2. táblázat alapján látható, a hivatalosan regisztrált letelepülők száma évente átlagosan 80 fő körül mozgott, s ez az érték az 1. világháborúig stabilan változatlan maradt. Az illegális, engedély nélküli bevándorlókat is figyelembe véve az éves migrációs nyereség ennél valójában még nagyobb lehetett. A természetes szaporodási mutatók szélsőséges ingadozása révén a betelepülők évente eltérő arányban járultak hozzá a népesség gyarapodásához. Az átlagos 30-60% közötti részesedés bizonyos években megközelítette a 100%-ot, sőt 1891-ben a természetes fogyás folyamatát kizárólag a bevándorlás tudta kompenzálni. 42 MSÉ, 1901. 13. p.; MSÉ, 1905. 13-14. p.; Thirring, 1912. 52-54. p.; MSÉ, 1914. 8-10. p.; Kovács T., 1972. 631. p.; VaML Szvk. Kjkv. 56/b/1885.; A népszámlálás eredménye. = Vvm., 1901. jan. 18. 5. p. 34
