Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
ÚT- ÉS JÁRDABURKOLÁS, UTCARENDEZÉS
először konkrét üzleti ajánlatot aszfaltburkolatú járdák létesítésére, a Magyar Aszfalt Részvénytársaságtól. Az Rt. a városatyák polgári büszkeségére apellálva azt javasolta a tanácsnak, hogy Szombathely kövesse a „modem városok példáját az általánosan kedvelt és elterjedt aszfalt járdák létesítése”915 terén. Az aszfaltjárdák előnyös tulajdonságait a következőképpen foglalták össze: „Azok nemcsak legszebbek és legkényelmesebbek, de olcsóbbak is a gránitkő járdáknál; igen tartósak, nagyon keveset kopnak, és azért jó karban tartásuk is alig okoz lényeges költséget. Közegészségi szempontból pedig az aszfalt minden más burkolat felett nagy előnnyel bír. Felülete sima, tehát könnyen tisztán tartható, hézagai nincsenek, azokba sem víz, sem szerves anyag be nem hatolhat, ott rothadásnak nem indulhatnak, nem fertó'ztethetik meg a légkört.”975 976 A tanács azonban nem tartott igényt a vállalat szolgáltatásaira, arra hivatkozva, hogy a járdák nagy részét már kikövezték. 1888-ra mégis megérlelődött az elhatározás a városvezetésben, hogy a fővárosban már sikeresen alkalmazott aszfaltozással, vagy keramitos burkolással kísérletet tegyenek Szombathelyen is. A közgyűlés felhatalmazása alapján a tanács megkereste a főváros illetékes szakembereit, felvilágosítást kérve a Budapesten alkalmazott anyagokkal, technológiákkal kapcsolatos tapasztalatokról. (A fővárosban akkortájt a frekventáltabb útvonalakon a kockakő helyett már inkább aszfaltot és keramitot alkalmaztak.) A polgármester ezen túl több vállalkozótól szerzett be árajánlatot az aszfalt, keramit, és trachit kockakő burkolat egységárainak összevethetősége érdekében. A véleményadásra felkért Szépítő Bizottság, illetve annak elnöke, Ehen Gyula, az aszfalt és a keramit alkalmazásának elvetését javasolta, tekintettel e két burkolóanyag síkosságára, illetve a gránithoz viszonyított rövidebb élettartamára és drágaságára. (A valóságban a keramit és az aszfaltburkolat egységára olcsóbb volt, mint a gránit kockakőé.) A közgyűlés a bizottság érveit elfogadva 1890-ben a hagyományos kövezéses technológia további alkalmazása mellett foglalt állást, hangsúlyozva, hogy az egyöntetűség elve is azt követeli meg, hogy az újabb burkolatok a már meglevő járdákkal megegyező minőségűek legyenek. A döntésben minden bizonnyal szerepet játszott az új, Szombathelyen még ismeretlen technológiák iránti bizalmatlanság is.977 978 Talán ez a tapasztalat vezethette arra a Magyar Aszfalt Részvénytársaságot, hogy az új burkolóanyag megismertetése és elfogadtatása érdekében 1890-ben újabb ajánlatot tegyen a városnak. Okulva a 3 évvel korábbi kudarcból, ez alkalommal ellenállhatatlanul kedvező konstrukciót kínáltak. A részvénytársaság vállalta, hogy saját költségén létesít egy próbajárdát, hogy annak minőségéről a helyi polgárság és a városvezetés személyesen győződhessen meg, s a munkák költségeit csak abban az esetben kell megtéríteni, ha a burkolat „czélszerüség, csinosság és tartóssági szempontból”918 1 évvel az elkészülte után is kifogástalan állapotban lesz. A város elfogadta a részvénytársaság ajánlatát, s a próbaburkolat helyéül az Űri utca északi oldalát jelölték ki. Itt a régi kövezet felszedése után az eredetivel megegyező szélességű aszfaltjárdát fektettek a Zöldfa vendéglőtől a „plébánia házig”, 377 m2-es kiterjedésben. A munkálatok 1890 novemberében zajlottak. Az aszfaltot 975 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 19/1887. 976 Uo. 9,7 VaML Szvk. Kjkv. 25/1888., 52/1890.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 3/1888., III. 4/1889.; Szombathely város kövezés-ügye. = VL, 1888. ápr. 22. 1. p.; Asphalt vagy kő. = VL, 1888. júl. 12. 3. p.; Kövezés. = VL, 1888. aug. 26. 2. p. 978 VaML Szvk. Kjkv. 91/1890. 310
