Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
ÚT- ÉS JÁRDABURKOLÁS, UTCARENDEZÉS
ÚT- ÉS JÁRDABURKOLÁS, UTCARENDEZÉS A JÁRDABURKOLÁS KEZDETEI A városokban az utcákat járó gyalogosok kényelmes és biztonságos közlekedését a szilárd burkolatú, könnyen tisztán tartható, és az időjárási viszontagságokkal dacoló járdák garantálhatták. Az 1860-as évek előtt Szombathelyen a hatóságok nem fordítottak sok figyelmet a járdák kezelésére. Kövezet csak a tehetősebb és igényesebb polgárok ingatlanai előtt létesült, a háztulajdonosok saját elhatározásból. 1865-ben a városban mindösz- sze 301 öl2 kövezett járda létezett. A helyi sajtóban az 1860-as évektől az 1890-es évekig a legtöbbet kritizált jelenség az utak és a járdák botrányos állapota volt. A por és sár okozta folytonos közlekedési nehézségek, köztisztasági problémák, illetve a városvezetéssel szembeni elégedetlenség állandóan napirenden volt, megelőzve a közegészségügyi helyzettel és közvilágítással kapcsolatok kritikákat.951 A közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint a képviselők 1864-ben tették meg a kérdés rendezésére irányuló első komoly lépést, amikor általános lejtmérést rendeltek el a csatorna- és járdahálózat fejlesztésének előkészítésére. A város által felkért szakemberek - Schwartz Ede vármegyei főmérnök és Lorencz József segédmérnök - 1865-re készültek el a felméréssel. A közgyűlés ekkor határozatot hozott a járdakövezés megindításáról. A burkolási munkálatokat egy évről évre megállapítandó munkaprogram keretében kívánták lebonyolítani. Ennek első lépéseként 1865-ben a Kámoni, a Kőszegi, és a Forró utcai járdák kikövezését rendelték el, felszólítva a háztulajdonosokat a munkálatok kiviteleztetésére, és arra, hogy az település általános kikövezésének megtörténtéig gondoskodjanak az elkészülő járdák karbantartásáról. A felhívásnak vélhetően nem sokan tettek eleget, mert a források bizonysága szerint ezen utcákban a járdaburkolás csak az 1870-es években indult meg. A város törekvéseinek kudarcára utal az a tény is, hogy a kövezési program folytatásáról az elkövetkezendő években a közgyűlésen egy szó sem esett.952 1867-től, az alkotmányos berendezkedés visszaállításától kezdve a városvezetés ismét nagyobb figyelmet szentelt a járdahálózat állapotának.953 A helyi sajtó így tudósított a helyi polgárság körében kedvező visszhangra találó kezdeményezésről: „Örvendetesen tapasztaljuk, hogy egy idő óta járdáinkra több gond forditatik, a mennyiben tyúkszem képző, boka ficzamitó kövezetinkre fövényét hordanak.”954 A járdákat - olcsó megoldásként - egyelőre csak finom szemű homokos, agyagos folyóvízi üledékkel, fövennyel terítették be, de a városvezetés már ekkor deklarálta azt a szándékát, hogy a gyalogjárókat hosszabb távon tartós kőburkolattal szándékozik ellátni. A település anyagi lehetőségei azonban 9.1 VaML Szvk. Bjkv. Szép. Vál. ír. 80/1865., 20/1870.; Újdonságok. = VL, 1867. okt. 29. 6. p.; Tájékozás városi járdáink és közutaink érdekében. = VL, 1868. márc. 18. 1. p.; Városunk egy hiányáról. = VL, 1868. júl. 22. 2. p.; Sár. = VL, 1887. nov. 10. 2. p.; Tóth J., 1943. 199. p. 9.2 VaML Szvk. Kjkv. 22/1864., 62/1865., 64/1865., 81/1865. 951 Tájékozás városi járdáink és közutaink érdekében. = VL, 1868. márc. 18. 1. p. 954 Újdonságok. = VL, 1867. okt. 29. 6. p. 303
