Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÍZVEZETÉK
egyre nehezebben lehetett kiadni. A házi vezetékek ezért gyorsan szaporodtak. 1899- ben 466 épületben volt vízvezeték, 1901-re a város mintegy 1200 házából már 601 csatlakozott a rendszerre. 1904-ben 694, 1909-ben 819, 1917-ben 900 ház rendelkezett vízvezetékkel, és többségükben vízmérő is működött. 1912-ben Szombathelyen 6677 szoba, 2246 konyha, 623 fürdőszoba, 2148 klozet, 427 mosókonyha, 350 bolt, 330 műhely és raktár volt ellátva vízvezetékkel. A legnagyobb arányban a frekventált belvárosi utcák házai csatlakoztak a vezetékre, míg a többnyire a szegényebb lakosságot tömörítő külvárosi utcákban (Plébánia, Kövi, Nagykar, Vízmellék, Komáromi, Szabó Miklós, Rózsa, Temető, Tizenháromváros) ritkábban vették igénybe a szolgáltatást. A fizetőképes kereslet korlátozottságát jelzi, hogy az 1910-es években 62 olyan vezetékkel ellátott házat tartottak nyilván a városban, ahol a takarékosság jegyében egész évben meg sem nyitották a csapokat. A „munkásosztály” és a „kisemberek” lakóhelyein általában három-négy lakásra jutott egy WC, és négy-öt lakásra egy mosókonyha. Bár a különböző társadalmi rétegeknek eltérő színvonalú és kényelmi fokú szolgáltatás igénybevétele jutott osztályrészül, döntő jelentősége volt annak, hogy az utcai közkutak elvileg minden városlakó számára ingyenesen hozzáférhetővé tették a tiszta ivóvizet, így a vízvezeték áldásos hatása széles körben érvényesülhetett.921 A szombathelyi vízmű nem működött nyereségesen. A vízdíjakból származó bevétel a századfordulón 40.000 K körül alakult, ami nem fedezte a kiadásokat, azaz a beruházás fedezetére felvett kölcsön törlesztőrészleteinek és a működési költségeknek együttesen 50.000 K-t meghaladó összegét. Az 1900-as évek folyamán a vízmű rendszeresen évi 10.000 K-s hiánnyal zárt. A rendszer nyereséges működésének esélyeit rontotta, hogy a város az iskolák, középületek és a gyalogsági laktanya vízellátását ellenszolgáltatás nélkül vállalta, s a fogyasztás egyharmadát kitevő utcalocsolás és csatorna öblítés sem hozott bevételt. A rentabilitást csak egy drasztikus vízdíjemelés, vagy az biztosíthatta volna, ha a lakosság legalább 2/3 része a rendszerre csatlakozik, s ezáltal lényegesen növekszik a bevétel. A vízvezeték bekötését azonban nem lehetett mindenki számára kötelezővé tenni, s a település nem akart élni az áremelés eszközével sem. A vízmű vesztesége így 1910-ben már meghaladta a 26.000 K-t, amihez hozzájárult, hogy a víz ára (16 f/m3) alatta maradt az előállítási önköltségnek (17 f/m3). A vízműpénztár hiányát a város kezdetben a házipénztárból egyenlítette ki, majd az 1910-es évek elején két alkalommal is kölcsön felvételéhez folyamodott. Végleges és megnyugtató megoldást keresve a közgyűlés 1912-ben tervbe vette, hogy a fogyasztás ösztönzésére új típusú tarifapolitikát vezet be, s egyfajta "rendelkezésre állási díjat" vet ki minden vízvezetékkel ellátott házra, függetlenül attól, hogy a lakók részéről mutatkozik-e tényleges fogyasztás. Ez utóbbi szándékról a későbbiekben letettek, s ehelyett 1912-ben 24 f-re emelték a vízdíjat, 1913-ban pedig bevezették a lakbérek után kivetett 2%-os ún. csatornajárulékot. Az új adónem évi 40.000-50.000 K bevé921 VaML Szvk. Kjkv. 39/1898.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 29/1904-, III. 8/1906., III. 28/1908., III. 63/1912.; VaML Szvsz. Zsz. 1917.; Mire jó a vízvezeték! = Vvm., 1899. márc. 16. 6. p.; A csatornázás és a vízvezeték nagyobbszabásu művei. = Vvm., 1899. aug. 13. 6. p.; A vízvezeték igénybevétele. = Vvm., 1901. szept. 6. 6. p.; A városi mérnöki hivatal 1904- évi működése. = Vvm., 1904. dec. 21. 1. p.; Mennyi a város vagyona? = Vvm., 1907. jún. 6. 1. p.; A kibontakozás utján. = Vvm., 1908. máj. 20. 1. p.; Nehéz nyár küszöbén. — Vvm., 1908. máj. 21. 1. p.; Bodányi, 1910. 73. p. 291
