Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÍZVEZETÉK
gecselt kovácsoltvas tartály tárolta. Az itt összegyűlő vízkészlet a nyomás biztosításán túl tartalékot is képezett a napi csúcsfogyasztási időszakra, illetve tűzvész esetére. A városközpont átlagos magassága 213 m volt, így a 243 m magasban tárolt víz megfelelő hidrosztatikai nyomást gyakorolt a hálózatra, a toronyból a város felé kiinduló 325 mm átmérőjű nyomóvezeték közvetítésével.913 A vízművek működtetésére - a mérnöki hivatal felügyelete alatt - a város vízvezetéki felügyelőt (Witálisz Márton), szerelő-ellenőrt (Ecsedi Imre), két szivattyúházi gépészt (Szűcs Mátyás, Harangozó István) és egy fűtőt (Király Károly) alkalmazott. A vízvezetéki felügyelőséghez telefonon is be lehetett jelenteni a sürgős panaszokat. Az iroda telefonösszeköttetésben állt a szivattyúházzal is. A víztoronyban elhelyezett szintmérő a mérnöki hivatalban és a szivattyútelepen állandóan jelezte a tartalékolt víz mennyiségét. A vízvezeték működtetését az 1899-ben belügyminiszteri jóváhagyást nyert szabályrendelet előírásai alapján végezték. A helyi mérnöki hivatal és a budapesti vízművek tapasztalatcsere céljából kapcsolatot tartottak fenn. Hogy a legfrissebb műszaki eredményekkel lépést tudjon tartani a város, Bodányi Ödön főmérnök részére megrendelték a Journal für Gasbeleuchtung um Wasserversorgung című szaklapot.914 A magánfogyasztók kezdetben a felhasznált víz mennyiségétől függetlenül 20 f átalányt fizettek a szolgáltatásért, mert a város nem tudta fedezni a vízórák felszerelési költségét. Ez a gyakorlat azonban nem ösztönözte takarékosságra a lakosságot, ezért a képviselő-testületi közgyűlés 1902-től kötelezővé tette a vízórák használatát. A város a Breslauer Metallgiesserei gyártól, illetve meghatalmazottjától, Kuncz Ferenc prágai mérnöktől vásárolta a legtöbb vízórát, mert a lefolytatott mérések szerint ezek a Wolf- rendszerű mérők bizonyultak a legmegbízhatóbbnak. Az órák hitelesítését a város főmérnöke végezte, az e célra létesített „vízmérő próba állomáson”. A vízórák felszerelése után új, kedvezőbb díjszabást léptettek életbe. A magánfogyasztók ettől kezdve 16 f/m3 áron kapták a vizet. „Emberbaráti és tanügyi” épületek esetében szociális megfontolásból külön tarifát állapítottak meg, az ilyen intézmények csupán a piaci ár felét fizették a szolgáltatásért. A vasúti társaságok a gőzmozdonyok számára 12 f-es egységáron jutottak vezetékes vízhez. Mindeközben 1 m3 víz előállítása 11 f-be került, tehát a város igen szerény árrést alkalmazott. Az 1910-es évekre a lakossági felhasználók díjfizetési kötelezettsége 24 f/m3-re nőtt, ám ez országos összehasonlításban még így is a legalacsonyabb árak közé tartozott. (Aradon 56 f, Szolnokon 40 f, Marosvásárhelyen 36 f, Győrben, Komáromban, Kaposváron 30 f, Sopronban 28 f volt a tarifa.) A háború okozta gazdasági nehézségek közepette az inflációt kompenzálására 1918-ban 40 f-re emelték a vízdíjat, de ez a díj is az országos átlag alatt maradt.915 913 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 42/1900., III. 29/1904.; VaML Szv. MH Mú'sz. ir. 12. dob.; A szombathelyi vízmű. = Vvm., 1898. dec. 15. 2. p.; Bodányi, 1910. 69., 79. p. 914 VaML Szvk. Kjkv. 162/1899., 142/1900, 1901. július 1-jei közgy.; VaML Szv. MH Mú'sz. ir. 12. dob.; VaML Szv. pg. Közig. ir. 79/1902., III. 34/1903.; Vízmérő próbaállomás. = Vvm., 1901. dec. 1. 7. p.; A városi vízvezeték. = Vvm., 1902. máj. 29. 4. p.; A vízművek személyzete. = Vvm., 1902. jún. 27. 6. p.; Vízórák. = Vvm., 1902. szept. 10. 4. p.; Bodányi, 1910. 77. p. 915 VaML Szvk. Kjkv. 39/1898., 84/1901., 125/1906., 68/1907., 79/1917., 142/1918.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 5/1899., 23/1902., 1.440/1905., III. 477/1906., III. 28/1908., III. 63/1912.; VaML SZMH lg. ir. II. 2/1899., 621/1901.; A város zárszámadásai. = Vvm., 1902. máj. 18. 10. p.; Vízórák. = Vvm., 1902. szept. 10. 4- p.; Mennyi a város vagyona? = Vvm., 1907. jún. 6. 1. p.; Ehen, 1898. 8. p.; Thirring, 1912. 431-433. p. 288
