Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
CSATORNÁZÁS
felfogó serpenyőket helyeztek el, amelyeket rendszeresen ürítettek. A rendszerben 46 öblítőaknát, 206 figyelőaknát és 602 víznyelőt alakítottak ki.857 Mivel a város legmagasabb és legalacsonyabb pontjai között csak 5 m volt a szint- különbség, és a hálózatból a szennyvíznek a Perint-patak magas vízállása esetén is zavartalanul kellett távoznia, a rendszer tervezésekor a vezetékek esésével takarékosan bántak. A csatornavonalakat - ahol a szintkülönbségek azt lehetővé tették - mindenhol összekötötték egymással a jobb áramlási, szellőzési viszonyok biztosítására. Javításkor így egy-egy szakasz lezárása sem okozott fennakadást. A csatornahálózat olyan jól szellőzött, hogy a huzat erőssége a tisztogatási munkát is megnehezítette. A csöveket minimálisan 3, átlagosan 4-9 m mélyre fektették. A mellékcsatornák magasabb szintről érkeztek a fővezetékbe, így a víz nem folyhatott visszafelé. A legnagyobb átmérőjű fővezeték 2 m, a mellékvezetékek csövei 180-45 cm magassággal készültek. A normál tojásszelvényű csövek alsó része elkeskenyedett, ami a szűk keresztmetszetnek köszönhetően kis vízállás idején elősegítette a nagyobb sodróerő kialakulását, ezáltal a gyorsabb lefolyást. Ilyen megfontolásból készült a nagyobb csatornák fenekén kimélyített vályú is. A házi vezetékek kőagyag, beton, vagy vas csövei kör keresztmetszetűek voltak, és 15-20 cm belső átmérővel rendelkeztek.858 (45. kép) A Perint-patak a várost és a csatornahálózatot két részre osztotta. A jobb parti főgyűjtő csatorna a Hegy utcából indult ki, és a Körmendi utca végén ömlött a szifonaknába. A szifonon keresztül a szennyvizek a patak medre alatt átömlöttek a bal parti főgyűjtőbe, amelynek északi ága a Rohonci útról, keleti ága a vasút felől érkezett. A bal parti két főág a Kossuth Lajos utcánál egyesült, s a jobbparti főgyűjtő becsatlakozása után 2,2 m-es magasságú szelvénnyel haladt tovább a Gyep utcán át, majd a Vágóhíd alatt 600 m-rel a Perintbe torkollt. A hálózat túlterheltsége esetén - pl. hirtelen esőzés alkalmával - a szifon-akna melletti vészkiömló'n távozhatott a csatorna tartalma.859 A hálózatba juttatott víz hígító hatása révén a patak szennyeződése elviselhető szinten maradt. A város területén naponta átlag 1600 m3 szennyvíz keletkezett, míg a Perint átlagos vízhozama ennek az értéknek tízszerese volt. Nyári időszakban, alacsony vízállás esetén azonban a patak szennyvízterhelése a lakosság folyamatos növekedésével évről évre súlyosabb méreteket öltött. Pettenkofer professzor már a lovassági laktanya vezetékének tervezése alkalmával felhívta a figyelmet a kis vízhozamú patak befogadó- képességének korlátáira, s a szennyvizek patakba vezetését eredetileg az engedélyt kiadó királyi Kultúrmérnöki Hivatal is csak átmeneti megoldásnak tekintette. A szennyvíz töménységének hígítására a Gyöngyös-patakból 1895-től kezdve öblítő vizet juttattak a laktanya vezetékébe, a Tizenháromváros utcai malomnál lefektetett vascsövön keresztül. A Perint belvárosi szakaszának tisztán tartása érdekében az 1897. évi általános csatornázás alkalmával a vezeték addigi kiömlési pontját az Operint utcai vashídtól 1,3 km-rel délebbre, a település területén kívülre helyezték át. A belvárosban ezután már 85' VaMLSzv. pg. Közig. ir. III. 30/1900., III. 42/1900., III. 67/1904.; A tanács intézkedései a városi vízművek kezelése tárgyában. = Vvm., 1899. nov. 2. 3. p.; Éhen, 1897b. 56. p.; Bodányi, 1910. 49., 56-58. p.; Szab- lya, 1978. 29. p. 858 VaML Szv. pg. Közig. it. III. 16/1898., III. 30/1900., 3355/1901.; Szv. MH Műsz. ir. 13. dob.; VaML Szv. MH lg. ir. 699/1901.; Éhen, 1901. 14. p.; Bodányi, 1910. 53-58. p.; Szablya, 1978. 91., 95. p. 859 Az általános csatornázási munkálatok. = Vvm., 1898. máj. 29. 6. p.; Bodányi, 1910. 49., 58-59. p. 272
