Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
CSATORNÁZÁS
A tervezet legproblematikusabb részét a költségvetés jelentette. A munkák várható költségét 341.600 Ft-ra (683.200 K-ra) irányozták elő. Éhen Gyula az előterjesztésben - hogy a képviselők támogatását könnyebben megnyerje - utalt arra, hogy a vállalkozók várhatóan ennél olcsóbb ajánlatokat fognak tenni. Ebben nem is tévedett, de a megvalósítás folyamán - részben a bővítések következtében - a végösszeg még nagyobb lett. Figyelembe véve, hogy a város rendelkezésére álló egész éves költségvetési keret - amely csak a szokásos kiadások fedezésére szolgált - 770.000 K körül mozgott, érthető, mekkora gondot jelentett az építési költségek előteremtése. A polgármester a számvevő kalkulációi alapján kölcsön felvételét javasolta. Annak érdekében, hogy a kamatok törlesztése ne legyen elviselhetetlen, hogy ne kelljen a lakosság amúgy is magas, 55%-os pótadóját emelni, egyelőre csak egy 120.000 Ft-os kölcsön felvételét, és a hálózat fokozatos kiépítését szorgalmazta. Ebből az összegből a legfrekventáltabb utcák csatornázását lehetett megvalósítani.844 Érvelésével sikerült megnyernie a képviselők támogatását, akik egyöntetűen a csatornázás mellett tették le voksukat, reményüket kifejezve, hogy „a peczegödör rendszer félretételével az egészségtelen viszonyok ... teljesen elhárittatnak.”845 A közgyűlés egyetlen ellenszavazat mellett rendelte el a Pásztor, Operint, Rohonci, Sörház, Új, Kiskar, Kereszt, Rumi, Bürü, Vízi és Vízmellék, Gyep, Híd, Szent Márton, Vasút, Széli Kálmán, Király, Gyámolda, Kőszegi utca és a Horváth Boldizsár tér csatornáinak 1898 folyamán való kiépítését. A19 utcára és 1 térre kiterjedő hálózat létesítésére 120.000 Ft felvételét szavazták meg. Ezt az összeget a Magyar Jelzálog-Hitelbank, a községi és törvényhatósági kölcsönökre specializálódott tőkeerős pénzintézet folyósította. Az 50 éves lejáratú, az 1890-es évek jó pénzügyi viszonyainak köszönhetően viszonylag alacsony, 4,95%-os kamatozású kölcsön törlesztésre lekötötték a város által házi kezelésbe vett ital- és fogyasztási adók évi 8000 Ft-os nyereségét és Vas vármegye évi 1000 Ft-os, Éhen Gyula által kieszközölt hozzájárulását. Az első hitelkeret hamar kimerült, ezért 1899 májusában a csatornahálózatnak a város egész területére történő kiterjesztésére újabb 150.000 Ft-os kölcsönt vettek fel, valamivel kedvezőtlenebb, 5,35%-os kamattal. A kölcsön fedezetéül a település összes ingatlanát jelzálog alá vették. A pénzügyi alapok megteremtése után zöld utat kapott a csatornázás ügye. A végleges vármegyei jóváhagyás csak 1899. augusztus 1-jén történt meg. Éhen Gyula erélyes városvezetési gyakorlatát jelzi az a tény, hogy a hálózat ekkorra már gyakorlatilag elkészült.846 A munkálatok elkészítésére a szokott módon, országos pályáztatás útján keresték meg a legjobb szakembereket. A Vállalkozók Lapjában 1898. február 21-én jelent meg a felhíváscx. A pályázat iránt érdeklődők a város „Általános építési és árlejtési föltételek” és „Részletes építési föltételek” című kiadványaiból ismerhették meg a konkrét terveket és a kivitelezőket terhelő kötelezettségeket. A polgármesteri hivatalban a szombathelyi polgárok megtekinthették a közszemlére kitett terveket, s minden érintett megtehette észrevételeit.847 844 VaML Szvk. Kjkv. 77/1897.; VaML Szv. pg. Közig. ír. III. 30/1900.; Éhen, 1897a. 6-7. p. 845 VaML Szvk. Kjkv. 63/1897. 846 Uo., 2/1898., 38/1899.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 16/1898., III. 30/1900.; Szombathely általános csatornázása és a vármegye. = Vvm., 1898. jan. 30. 3. p.; Berend T. - Ránki, 1972. 28. p.; Katus, 1978. 265. p.; Katus, 1979. 972-973. p. 847 Uo. 268
