Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
CSATORNÁZÁS
A probléma azonban néhány év múltán újratermelődött. 1890-ben a Vasvármegye így tudósított a környék állapotáról: „E patak partjain a karutczai kertek alatt, a rothadó anyagok impozáns tömegét halmozzák föl. Az egyes házak csatornái a legundoritóbb kezdetlegességgel vezetvék a patakba, s mindenütt terjedelmes mocsárokat képeznek, valóságos melegágyait az ártalmas miasmáknak.”832 A hatóság ekkor ismételten megtiltotta a Perint partjának szennyezését,833 de az intézkedés eredménytelenségét jelzi, hogy a sajtóban 2 évvel később a következő híradás jelent meg: „Rozzant csatornák oda öntik ocsmány tartalmukat, a házakból oda hordanak mindent ...a partokon valósággal ázsiai rondaság uralkodik,”834 SZOMBATHELY ELSŐ KORSZERŰ CSATORNÁI Szombathelyen az első korszerű betoncsatorna létrehozását a város északkeleti részén épült lovassági laktanyában keletkező szennyvíz elvezetésének szükségessége indokolta. A tervezés során először a legolcsóbb megoldás került szóba, miszerint az összegyűlő szennyvizeket egy 10 m mély gyűjtő medencébe, majd ülepítés után egy nyelőkútba vezették volna, hogy onnan elszivárogjon a talajba. Ez az eljárás azonban a város északi részén található ásott kutak vízbázisát károsította volna. A katonai szakértők véleményére, és a város kérésére hallgatva ezért elvetették ezt a verziót, és ezután kezdtek el a csatorna létesítésének gondolatával foglalkozni. Kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy a vezetéket a közelben folyó Gyöngyös-patakba vezessék. Ezt az elképzelést azonban Alexy Emil városi tiszti orvos érveit figyelembe véve hamarosan elvetették, mert a patak partja viszonylag sűrűn benépesült térség volt, és a szennyvíz bejuttatása ellehetetlenítette volna a vízfolyás alsóbb szakaszán sorakozó két uszoda és három melegfürdő működését is. így a költségesebb megoldást kellett választani, s hosszabb vezetéket tervezve - a település területén keresztül - a távolabb eső Perintet jelölték ki befogadó pataknak. A vármegye a kérdés megnyugtató rendezése érdekében háromtagú küldöttséget menesztett az elismert szaktekintélyhez, Pettenkofer professzorhoz. A Münchenben élő idős szakember kutatási eredményeit, publikációit jól ismerték Szombathelyen is. Pettenkofer egyetértett a laktanyaépítő bizottság döntésével, amellyel a nyelőkét építésének ötletét elvetették, s bár a csatornázást tekintette a legideálisabb megoldásnak, Szombathely esetében mégsem ezt az utat javasolta. A Perint-patak viszonylag alacsony vízhozamára tekintettel a csatornázás helyett a tonna rendszer behozatalát ítélte meg szerencsésebbnek. A Laktanya Bitzottság végül mégis a Perintbe vezető csatorna megépítése mellett döntött. A városvezetés ekkor jó érzékkel ismerte fel, hogy a laktanya csatornájának építésében a településre nézve is kedvező lehetőségek rejlenek, hiszen a Szombathely utcái alatt elhaladó vezetéket alkalmassá lehetett tenni arra, hogy ne csak a katonaság igényeit szolgálja ki, hanem egyúttal a városlakókét is. A cél elérése érdekében a város az anyagi áldozatoktól sem riadt vissza, s magára vállalta a Gyöngyöstől a Perintig építendő szakasz kivitelezési költségeinek 80%-át. A fennmaradó 20%-ot a vármegye állta. A csatorna terveit készítő Államépítészeti Hivatal így a város érdekeit messzemenően figyelembe véve készítette el a vezeték terveit. Az 1889-ben felépült 1,7 km hosszú veze832 A Perint River partjairól. = Vvm., 1890. máj. 25. 4. p. 833 A Perint patak. = Vvm., 1890. jún. 1. 5. p. 834 A Perint partjain. = Vvm., 1892. aug. 14- 5. p. 265
