Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
CSATORNÁZÁS
PÖCE-, TRÁGYA- ÉS SZEMÉTGÖDRÖK A közegészségügyi helyzet javítása szempontjából a csapadék- és szennyvizek elvezetése mellett az emberi és állati ürülékek, valamint a háztartási hulladék biztonságos kezelése, illetve rendszeres eltávolítása is kiemelt fontosságú feladat volt. A házak udvarán akkor még nagy számban tartott háziállatok trágyáját falazott oldalú gödrökbe gyűjtötték, amelyet a károsnak tartott kigőzölgések megakadályozására deszkával fedtek le. Az árnyékszékek hasonlóképpen falazott pöcegödrök fölé épültek. A házaknál keletkező hulladékot ugyanilyen módon kialakított, deszkával fedett mélyedésbe gyűjtötték.810 A trágya-, pöce- és szemétgödrök állapotát a rendőrség felügyelte, szükséges esetben elrendelve kiürítésüket. A Közrendészeti Szabályrendelet előírásai szerint a gödrök tisztíttatására a háztulajdonosoknak - pénzbüntetés terhe mellett - legalább 2 évente sort kellett keríteniük, s ennek költségeit a városi pénztárba fizették be. A gödrök tartalmát elvileg csak a gyepmester szállíthatta el, a gyakorlatban azonban előfordult, hogy néhány háztulajdonos az olcsóbb megoldást választva megszegte az előírásokat, és a fekáliát szabálytalan módon, a vasút felé vezető szekérút mellé maguk hordták ki.811 A gyepmester fedéllel lezárt tartályokban végezte a szállítást, mivel azonban ezek nem zártak légmentesen, az utcákon végighaladó kocsi kellemetlen szagokat árasztott. 1889-ben a város ajánlatot kapott herényi Gothard Jánostól egy modem, higiénikus, szagtalan eljárás bevezetésére. A vállalkozó „pneumatikus kazánokkal és légszivattyú” alkalmazásával működő géppel, azaz egy zárt tartályú szippantós kocsival kívánta felváltani a korábbi kezdetleges eljárást. A közgyűlés a kínálkozó alkalmat megragadva módosította a korábbi szabályrendeletet és - szerződést kötve a vállalkozóval - a frekventált belvárosi utcák lakosait kötelezte az új eljárás alkalmazására. A külső utcákban továbbra is megmaradt a háztulajdonosok joga, hogy a gyepmester szolgáltatásait vegyék igénybe, de a kiszállítást csak este 6 és reggel 8 óra között lehetett elvégezni.812 A rendszer azonban csak papíron működött ilyen szabályosan. A valóságban a pöcegödrök jó része inkább nyelőgödörként funkcionált. Mivel falazatuk nem volt vízhatlan, folyadéktartalmuk szabadon áradt szét a talajban. A városlakók többsége nem nagyon tett erőfeszítéseket e jelenség megakadályozására, hiszen így jóval ritkábban kényszerültek rá a gödrök kitisztíttatására. Sőt gyakran az is előfordult, hogy a vízminőség romlása miatt használhatatlanná vált egykori kutakat alakították pöcegödörré, tovább fokozva ezzel a talajvíz fertőződését. A helyi közegészségügyi szakemberek a sajtó útján az 1880-as évek közepétől többször is hangot adtak azon véleményüknek, hogy a városban uralkodó káros gyakorlat komoly fertőzési kockázatot hordoz. Tájékoztatták a szombathelyi polgárokat a tudomány legújabb eredményeiről, köztük Pettenkofer kutatásairól, aki bizonyítékokkal szolgált a fertőzött talajnak a kolera és tífusz terjedésében játszott közvetlen szerepére vonatkozóan.813 Felhívták a figyelmet, hogy „a régi gödrök kivétel nélkül mind talajmérgezők", s a tanulságokat összegezve kijelentették: „Miután a nyelőgödör-rendszer a tudomány mai álláspontján a legveszedelmesebbnek, közegészségügyi ... szempontból a legkárosabbnak egyhangúlag el van 810 VaMLSzvk. Kjkv. 17/1871.; VaMLSzvt. Tjkv. 611/1879. 811 VaML Szvk. Kjkv. 59/1889.; A rendőrség figyelmébe. = VL, 1878. szept. 26. 2. p. 812 VaMLSzvk. Kjkv. 59/1889. 813 A közegészségügy egyik fontos, de eddig elhagyott ága. = VL, 1885. júl. 2. 2. p.; Szombathely közegészség- ügye. = Vvm., 1891. febr. 1. 2. p. 260
