Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
KÖZEGÉSZSÉGÜGY
ÉHEN GYULA ÉS A MODERN VÁROS PROGRAMJA Ehen Gyula ügyvéd 1885 után kapcsolódott be nagy aktivitással a helyi közéletbe. A polgármesterségét megelőző években közgyűlési képviselőként, városi tanácsnokként, a Szépítő Bizottmány, a kövezetvám-, a légszeszvilágítást ellenőrző-, valamint a keleti városrész rendezésére életre hívott bizottságok aktív tagjaként alkalma adódott megismerkedni a település megoldásra váró problémáival. Modernizációs célkitűzéseit az 1890-es évektől a sajtó útján is nyilvánosságra hozta. A polgármesteri szék elnyeréséért vívott küzdelembe már kiforrott, logikusan felépített modernizációs programmal szállt síkra, s képviselő társai jól ismerték vezetői képességeit és tettrekészségét is. Az 1895. november 14-ei közgyűlés ezért szavazott bizalmat Éhen Gyulának és programjának.761 A polgármester megválasztása után programbeszédében legfőbb célként a közegészségügyi körülmények javítását és a modern Szombathely megteremtését tűzte maga elé. Polgármesteri programját először 1896 júliusában ismertette egy sajtóban is leközölt emlékiratban. 1 évvel később jelent meg „A modern város” című könyve, ebben részletesen kifejtette a magyar települések infrastrukturális korszerűsítéséről vallott elképzeléseit. A kötet realisztikusan ábrázolta azokat az elmaradott viszonyokat, amelyek a 19. század végi átalakulás előtt álló magyar városokat, így Szombathelyt is jellemezték, és bemutatta a korszerű városi infrastruktúra elemeit.762 Ehen Gyula a modern város kellékei közül első helyen a csatornázást említette. A korabeli városokban ez a kérdés nagyrészt még megoldásra várt. Bár a házak belső udvarai többnyire tiszta benyomást keltettek, ez a kép - mint a szerző ironikusan rámutatott - nem volt más, mint a „trágyahalom rózsaszínű takarója.’’763 A ház körül keletkezett szennyvizek, hulladékok, fekáliák, a városokban ekkor még gyakori istállók és disznóólak trágyája az udvarokon felállított emésztőgödrökbe került. Ezek falazatán keresztül - amennyiben egyáltalán létezett ilyen - a felhíguló, rothadó-bomló anyagok akadály nélkül áradtak szét a talajban, súlyos fertőzési kockázatot rejtve magukban. A házak udvarán levő kutakat könnyen elérhette a szennyeződés.764 A gyorsan fejlődő városokban a népesség növekedésével megegyező arányban nőtt a keletkező szennyvizek mennyisége is. A korábban tiszta, üde vizet adó kutak a talaj hosszú ideje tartó és egyre fokozódó fertőződése miatt megromlottak, betegségeket (pl. tífusz) terjesztettek. Ezért vált szükségessé a csatornázás, ami a szennyvizek elvezetésével megszüntette a bajok forrását, s lehetővé tette a talaj kiszáradását, regenerálódását. A csatornák tartalmának kezelésére két lehetőség kínálkozott. A szennyvizeket bővizű folyókba, patakokba lehetett vezetni, vagy földeken szétöntözve - a talaj minőségét is feljavítva - tudták ártalmatlanítani. A rend és tisztaság biztosítása érdekében Éhen szükségesnek látta a szilárd hulladékok eltávolítására hivatott rendszeres szemétkihordás megszervezését, a házi szemétgödrök betömését.765 761 VaML Szvk. Kjkv. 7/1885., 19/1885., 34/1885., 36-39/1885., 68/1887., 69/1887., 18/1888., 1895. nov. 14.; Szombathely város kövezés ügye. = VL, 1888. ápr. 22. 1. p.; Légszesz ügy = VL, 1888. júl. 1. 3. p.; Horváth, 1982. 168-169. p. 762 Emlékirata. = Vvm., 1896. júl. 19. 2. p.; Éhen, 1897b. 132. p.; Éhen, 1901. 7. p. 763 Éhen, 1897b. 53. p. 764 Uo. 765 Éhen, 1897b. 54-57., 103. p. 250
