Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)

BEVEZETŐ

kis kiterjedésű csatornahálózata sem elégítette ki a szükségleteket, ugyanakkor a vezeték a Temzét valóságos szennyfolyammá változtatta. 1858-ban a Metropolitan Board of Works szakemberei Joseph Bazalgette fó'mémök vezetésével kezdték meg egy egész városra kiterjedő, modern csatornarendszer kiépítését. Az 1865-re elkészült hálózatban az állandó vízöblítés biztosította az áramlást, ezt a szisztémát „úsztató” rendszernek nevezték el. A csatorna egyszerre szolgált a háztartási és ipari szennyvizek, emberi ürülékek és csapadékvizek eltávolítására, ilyen szempontból az ún. egyesített rendszerek közé tartozott. Az 1870-es évekre az angol városok ezen a területen komoly eredményeket értek el, a 2000-3000 fős kisvárosok többsége is rendelkezett már korszerű csatornarendszerrel. Eközben Európa kontinentális részén még a fővárosok és nagyvárosok többsége is nélkülözte a hasonló hálózatokat.18 A német városok a csatornázás kérdésével csak a vízművek kiépülte utáni évtizedekben kezdtek érdemben foglalkozni, az első terveket angol mérnökök készítették. Az innovációban élenjáró Hamburg városa ezen a téren is úttörő szerepet vállalt, 1842-1848 között itt építették ki a kontinens első korszerű, egyesített rendszerű csatornahálózatát, William Lindley irányításával. Az 1860-as évektől egyre több település követte a példát, de komolyabb fellendülés csak az 1880-1890-es években köszöntött be. A század végén az 50.000 fő feletti német települések 20%-a rendelkezett modem rendszerű csatornával.19 A csapadék- és szennyvízelvezetés problémái a 19. századi magyar városok többségében is állandósították a közegészségügyi és közlekedési nehézségeket. Legtöbb helyen a 19. század első felében a nyitott vízelvezető árkok domináltak, csak az urbánusabb településeken léteztek felszín alatti, téglából boltozott csatornák, de ezek kis esésük, illetve a rendszeres öblítés hiányában gyakran eldugultak, és a falazatukon át a talajba szivárgó anyagok fertőzték az ivóvízbázist. Pesten és Budán az első betoncsatorna 1870-ben létesült, de az egész városra kiterjedő modem, úsztató rendszerű hálózat létesítésére az 1890-es évek elejéig kellet várni. A századfordulóig néhány vidéki város, Kolozsvár, Szeged, Arad, Fiume, Besztercebánya és Szombathely is korszerű vezetékrendszert építtetett ki. 1908-ban a magyar városok 63%-a rendelkezett valamiféle csatornázással, egész városra kiterjedő, tervszerűen létesített, modem rendszerű hálózata azonban csak a városok 13%-ának volt.20

A városi közvilágítást Nyugat-Európában a 18. század közepétől növényi olajjal működő lámpások biztosították. A petróleum felhasználása a 19. század közepétől vett nagyobb lendületet, azonban a versenyképesebb gázvilágítás fokozatosan kiszorította a piacról. A kőszén száraz lepárlásával előállított világítógáz gyakorlati felhasználása, illetve a nagyüzemi gázgyártás megindítása az angol William Murdock érdeme volt, aki a Boulton és Watt cég mérnökeként 1798-ban Birmingham közelében, a vállalat sohói öntödéjében

18 Fodor J., 1873. 240., 244. p., 261-284. p.; Fodor J., 1879. 20-21. p.; Flinn, 1965. 59-61., 80-82., 106- 107. p.; Best, 1973. 392. p.; de Bono, 1974. 144. p.; Simson, 1983. 429-436. p.; Kearns - Lee - Rogers, 1995. 144- p.; Sutcliffe, 1995a. 112. p.; Sunderland, 2003. 375. p.

19 Barcza, 1891. 9, 11-12. p.; Bodányi, 1911. 167. p.; Bodányi, 1913. 23., 145. p.; Bodányi, 1914- 126. p.; Krabbe, 1983. 379. p.; Simson, 1983. 429-434. p.; Ladd, 1990. 39., 52-53., 56. p.; Keams - Lee - Rogers, 1995. 149. p.; Witzler, 1995. 67-68., 82-89., 253. p.

20 Barcza, 1891. 7-8. p.; Edvi, 1896. 334-344. p.; Schustler, 1897. 126-129., 203-209. p.; Thirring, 1912. 429-430. p.; Boronkai, 1964. 57-59. p.; de Bono, 1974. 144. p.; Tóth Endréné, 1981. 141. p.; Schott - Skroblies, 1987. 82-85. p.; Vörös, 1990. 34- p.; Gaál, 1991. 171. p.; Sáli, 1994. 221-222. p.; Egyed, 1997a. 240. p.; Egyed, 1997b. 111-112. p.; Gyáni, 1998a. 18. p.; Sipos, 1998a. 125-127. p.; Sipos, 1998b. 53- 54. p-; Pilkhoffer, 2004- 71. p.; Kiss, 2005. 45. p.; Kaposi, 2006. 124. p.

24