Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)

BEVEZETŐ

szerepkörének kiteljesedése, az önkormányzatok átalakuló természete, új típusú funkciókkal - közművesítés, várostervezés, középítkezés - bővült feladatköre mind azt jelezte, hogy az épített környezet és a lakosság életmódja egyaránt mélyreható változásokon ment át, amelynek eredményeként megszületett a modem városi környezet és társadalmi-kulturális miliő.8

A városok felé meginduló népességáramlás, a modern kori „népvándorlás” hatására a hirtelen nagyra nőtt 19. századi városokban korábban ismeretlen mértékű környezeti problémák jelentkeztek. A zsúfolt lakások, a hatalmas mennyiségben felhalmozódó emberi és állati ürülékek, a munkáslakótelepek közvetlen szomszédságában termelő ipari üzemek szennyező anyag kibocsátása egészségtelen életkörülményeket teremtett, miközben a nagyságrendekkel kisebb lélekszámra és népsűrűségre méretezett egészség- ügyi ellátórendszerek gyorsan elégtelenné váltak. Lewis Mumford immár klasszikusnak számító megállapítása szerint az új ipari város egyik legmarkánsabb ismertetőjegye a nyomornegyed lett.9 Az összezsúfolódott, alultáplált embertömegben a kolera, tífusz, himlő, tuberkulózis és egyéb fertőző betegségek hatványozottan gyorsabban terjedtek, mint a vidéki lakosság körében. Hiányoztak a minimális higiénés feltételek, nem állt rendelkezésre tiszta ivóvíz, elegendő mellékhelyiség. A szennyvízelvezetés megoldatlansága, a burkolatlan, piszkos utcák, az egészségtelen lakáskörülmények tovább rontották a helyzetet. E tényezők együttes hatására a városok halálozási arányszáma fokozatosan emelkedett, a járványos betegségek százezrével szedték áldozataikat. Bár a pusztító betegségek kórokozóit hosszú ideig nem ismerték, a tapasztalati megfigyelésekre alapozva a korabeli közegészségügyi szakemberek rájöttek, hogy az emberi ürülék, a fertőzött ivóvíz, a szennyezett lakókörnyezet elősegíti a járványok terjedését.10 A nagyvárosokat uraló füst, sötétség, piszok és bűz sajátos ellenhatásaként a 19. század második felétől kialakult a tisztaság sajátos kultusza, megnőtt az emberek érzékenysége a környezet minősége iránt. A higiéniai problémák orvoslására megszületett a közegészségügyi mozgalom, a „sanitary' movement”, amely elsőként az urbanizációban élenjáró Angliában bontakozott ki, az 1830-1840-es évektől. A megoldási lehetőségeket keresve a mozgalomban szerepet vállaló orvosok, társadalmi reformerek és politikusok a zsúfoltság megszüntetését, a szeny- nyező anyagok eltávolítását javasolták, s ezzel egyidejűleg a tiszta ivóvíz, levegő és fény biztosítását, valamint a zöldterületek kialakítását a város minden zugában. A mozgalom emblematikus figurája - a jogász és társadalmi reformer Sir Edwin Chadwick - 1842-ben tette közzé „Report ont the Sanitary Condition of the Labouring Population of Great Britain” című, később fogalommá vált hivatalos jelentését, bátor és kritikus hangvételben beszámolva a brit nagyvárosokban élő munkásság közegészségügyi helyzetéről. „All smell is disease” - hirdette, egyenlőségjelet téve a bűz és a járványok megjelenése közé, s a legsürgősebb hatósági feladatok közé sorolta a bőséges mennyiségű tiszta ivóvíz biztosítá8 Sutcliffe, 1981. 1. p.; Lampard, 1983. 4. p.; Krabbe, 1989. 69. p.; Morris - Rodger, 1993b. 1-2. p.; Lees, A. - Lees, L, 1994- 3. p.

9 Banks, 1973. 107-108., 112. p.; Best, 1973.390. p.; Lampard, 1973. 4-13. p.; Lees, L, 1973. 414-418. p.; Mumford, 1985. 416., 435. p.; Krabbe, 1989. 121. p.; Ladd, 1990. 11-14-, 85. p.; Morris - Rodger, 1993b. 23. p.; Sutcliffe, 1995a. 113. p.

10 Rosen, 1958. 201-206. p.; Flinn, 1965. 8-12., 76. p.; Marcus, 1973. 266. p.; Rosen, 1973. 630-648. p.; Peking, 1978. 1-3., 63. p.; Mumford, 1985. 402-403., 414-415., 418., 425-434. p.; Hardy, 1993. 210-231. p.; Keams - Lee - Rogers, 1995. 129-143. p.; Witzler, 1995. 34-35., 63. p.; Sipos, 1998a. 11 í-116. p.; Sipos, 1998b. 51. p.; Porter, 1999. 79-92., 113-114- p.

21