Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
ÁRAMSZOLGÁLTATÁS
ságállomány 1910-re 1.700.000 K-ra esett vissza, így a költségvetés fokozatosan mentesült az adósságszolgálat terheitől. Az ilyen célú kiadások aránya 1910-re fokozatosan 30% alá csökkent, ezzel párhuzamosan az üzemelési- fenntartási költségek és munkabérek korábbi 35-40%-os együttes aránya az 1910-es évekre 60% körülire emelkedett. A társaság kiadásainak 5-6%-át tették ki az állami és helyi adók. Az 1900-as évek elejéig évente 20.000 K, az évtized közepétől 32.000 K körül alakult az adóbefizetés, ebből községi pótadó címén kb. 10.000 K gazdagította a városi kasszát, ami helyi viszonyok között jelentős tételnek számított. A vállalat 1914-ig évente 2000 K-t, ettől kezdve 8000 K-t helyezett a tartalék- alapba. A kiadási oldal növekedését a vállalat 1905-től szigorú takarékossági intézkedésekkel és a dolgozói létszám csökkentésével sikeresen mérsékelte.643 (6. táblázat) Nyereség és osztalék A vállalat működésének első 3 évében - a hatalmas összegű beruházás adősságterhei következtében - a VEMR az üzleti éveket jelentős, 40.000 Ft körüli deficittel zárta. 1899. volt az első év, amikor a mérlegben már egy szerény összegű nyereséget is feltüntethettek, ám ennek nagysága az elkövetkezendő évtizedben lényegesen nem emelkedett, 10.000 K körül stagnált. Ez a nyereség a bevételi főösszeg mindössze 2-3%-át tette ki, ami rendkívül gyenge eredménynek minősíthető, ha figyelembe vesszük, hogy a légszeszgyár működése alatt tízszer ekkora, 25-39% közötti eredményeket produkált. A VEMR részvényesei így a vállalat történetének első 15 évében nem jutottak osztalékhoz, mert a nyereség összegét - az alapszabályzatnak megfelelően - az igazgatóság és a felügyelőbizottság díjazására fordították, és ezek után felosztható maradvány már nem képződött. A részvényesek mégsem jártak rosszul, mert passzív módon jelentős nyereséget könyvelhettek el, ugyanis a részvények értékemelkedése révén folyamatosan nőtt a vagyonuk. A VEMR sikeres piaci szereplésének, gazdasági erejének köszönhetően a részvények piaci értéke az 1910-es évekre elérte a névértéket, holott tulajdonosaik valójában ennek csak 30%-át fizették be.644 Az 1911. év a vállalat gazdálkodásában látványos fordulatot hozott. Az üzleti mérlegben kimutatott nyereség összege az előző évek átlagához viszonyítva hirtelen tízszeresére emelkedett, a bevételi főösszeg 21%-át kitéve, és ekkortól kezdve mindvégig ilyen nagyságrendű (17-30%) maradt. A korábban extrém módon alacsonyan tartott) nyereség ezzel „normális” mértékűre változott. 1911 és 1918 között a nyereség összege megháromszorozódott, ami a valós gazdasági növekedésen túl a pénzromlásból is fakadt. (Abszolút értékét tekintve a nyereség nagyságrendje hat-hétszeresen, sőt az 1. világháború idején 15-szőrösen múlta fölül a légszeszgyár üzleti eredményeit.) A nyereség összegének látványos emelkedése immár lehetővé tette, hogy a részvényeseknek kifizessék az alapszabályzat szerint járó 6,5%-os, sőt 1916-1917-ben 7%-os, illetve 10%-os osztalékot. A nyereség hirtelen megugrása csak részben magyarázható spontán gazdasági folyamatokkal, a javuló üzleti eredményekkel. Az emelkedés hátterében valójában a vállalat gazdálkodási stratégiájában bekövetkezett irányváltás, illetve bizonyos üzletpolitikai törekvések húzódtak meg. A VEMR történetének első 15 évében a társaság gazdálkodása szempontjából 643 VaML SZJB Pk. ir. I. 5401/1920.; A villamos társaság és a város. = Vvm., 1909. okt. 31. 2. p.; Bodányi, 1910. 144. p. 644 VaML Szv. pg. Különgy. vili. ügy.; VaML SZT Cb. ir. Te. 198. VEMR ir.; Bodányi, 1910. 141. p. 216
