Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
BEVEZETŐ
túli középvárost különösen alkalmassá teszi a beható elemzésre, hogy a településen a modern városi infrastruktúra teljes spektruma hiánytalanul fellelhető' volt a korszakban. A középvárosi kategória vizsgálata újszerű eredményeket ígér, tekintve, hogy a várostörténészek külföldön és idehaza is hajlamosak elsősorban a fővárosokra, milliós metropoliszokra koncentrálni figyelmüket, s ott szerzett kutatási eredményeik alapján kísérelnek meg általánosítani, véleményt formálni egy adott ország teljes településállományának jellegzetességeiről. Ez a metódus figyelmen kívül hagy számos lényeges szempontot, példának okáért azt a tényt, hogy a reprezentációs célokkal is fejlesztett fővárosok megkülönböztetett figyelmet és anyagi erőforrásokat élveztek, míg a vidéki városokat bizonyos fokig magukra hagyta az államhatalom, így azoknak kevésbé kedvező lehetőségek, illetve más típusú problémák jutottak osztályrészül. A közép- és kisvárosok kutatásának elhanyagolása, e „provinciálisnak tekintett” települések jelentőségének lebecsülése nem segíti elő az urbanizáció összetett folyamatainak feltárását, a hiteles kép megrajzolását, sőt hozzájárul számos hibás következtetés, általánosítás meggyökeresedéséhez.6 A dolgozat a feltárt adatok alapján hozzá kíván járulni annak a széles körben elterjedt sztereotípiának az eloszlatásához, miszerint a dualizmus korában kizárólag a főváros hordozta volna a progressziót, és a vidéki városok a provincializmus elmaradott bástyáiként jellemezhetők. Szombathely példája azt bizonyítja, hogy Magyarországon ténylegesen léteztek olyan vidéki innovációs központok, amelyek nem kevésbé lényeges szerepet töltöttek be az ország településhálózatának modernizációjában, mint a főváros, sőt bizonyos vonatkozásban talán fontosabbat, mert „sorstársaik” számára követhető mintát mutattak fel, bizonyságul arra, hogy nem csak kormányzati szándékkal és központi anyagi támogatással, hanem a helyi erők kezdeményezésével és összefogásával is esély kínálkozott a felzárkózásra. A tanulmány túlnyomórészt levéltári alapkutatásokra épül, a forrásanyag gerincét a Vas Megyei Levéltárban őrzött regisztratúrák - a város dualizmus kori történetét iratok szintjén leképező fondok - alkotják, nevezetesen a szombathelyi polgármesteri hivatal, a városi képviselő-testület, a tanács, a mérnöki hivatal, a számvevőség, a légszeszgyár és az elektromos művek, a cégbíróság iratai, valamint a térképgyűjtemény. A téma kifejtéséhez érdemi, levéltári forrásokban fel nem lelhető kiegészítő adatokat sikerült feltárni a korabeli napilapok (Vasmegyei Lapok, Vasvármegye) számainak feldolgozásával. A forráskritikának alávetett sajtótudósítások életszerű, a kor hangulatát megidéző és a városlakók mentalitását, gondolkodásmódját tükröző értékes háttérinformációkat szolgáltattak a köz- igazgatási gépezetek által termelt, sokszor száraz levéltári iratanyagok mellé. Az „infrastruktúra” fogalmát eredeti, szűkebb, műszaki értelmében használjuk, a vizsgálódást a főként vonalas jellegű, szolgáltató funkciójú vezetékrendszerek, városi közművek - vízvezeték, csatornarendszer, gáz- és elektromos művek, útburkolási technológiák, tömegközlekedés és hírközlés eszközei - körére korlátozva.' Az infrastruktúra - mint az organizmusként működő város szövetébe ágyazódó alépítmény - problematikája véleményünk szerint kizárólag komplex megközelítésben, a városok demográfiai fejlődésének, közegészségügyi-szociális helyzetének, épített környezetének és pénzügyi, gazdasági lehetőségeinek összefüggésében vizsgálva érthető meg. E számtalan kapcsoló6 Ladd, 1990. 4. p.; Pál, 2003. 17-27. p. ' Zoltán, 1979. 9., 13. p.; Melinz - Zimmermann, 1996. 140. p. 19
