Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
GÁZSZOLGÁLTATÁS
1901-ben a lángokat védő lámpatestek egy részét is korszerűbbre cserélték. A gázmű a városközpontban, az Erzsébet királyné utcában állította fel mintaképpen az első „hengerüveges ámyékmentes” lámpát, amely típusnak alkalmazása Bécsben és Budapesten addigra már jól bevált. A hagyományos formájú, fordított csonka kúp alakú lámpatestekkel ellentétben az égőt itt egy lefele forduló üvegbúra védte, amely nem vetett árnyékot. Az új lámpa elnyerte a közönség tetszését, ezért a városi tanács 1901. augusztus folyamán a Horvát Boldizsár tér elejétől az Erzsébet királyné utcán át a Sabaria szállóig az összes régi lámpát ilyenre cseréltette.534 A város 52 K/db áron kapta ezeket a „legújabb rendszerű pompás gázlámpákat, melyeknek felső üvegszerkezete egyetlen darabból való, s ennélfogva a fénykisugárzás sokkal intenzivebb és erősebb, mint a régi szerkezetű lámpáknál,”53’ Az új típusú lámpa később a város sok pontján megjelent. 1912-ben a Horváth Boldizsár tér forgalmas északi részén egy 400 gyertya fényerejű, kétlángú ún. „Triumph lámpát” is felállítottak.536 537 538 Az évtizedek folyamán a lámpatartók minőségi összetétele is javult. A vas falikarok aránya továbbra is magas maradt, az 1890-es években a lámpák 74%-a volt fali tartón. A 16%-os vas, illetve 10%-os részesedésű fa kandeláber arány a századfordulóig maradt jellemző. A korhadékony és kevésbé esztétikus fa oszlopokat 1900-ban drágább és díszesebb, 3,5 m magas vas kandeláberekre cserélték le. 100 db oszlopot a „bécsi angol légszeszgyár társaság”, további 100 db-ot a pozsonyi „Moritz Hecht &. Sohn” cég szállított. A központi elhelyezésű, többágú vas kandeláberek száma is gyarapodott, mivel a szombathelyi püspök, Hidasy Kornél - tekintettel a hajnali misékre igyekvő hívekre - a székesegyház elé saját költségén egy díszes háromágú oszlopot állíttatott 1894-ben.’37 A lámpatartók a kisebb forgalmú, kevésbé kiépült külvárosi utcákban ritkábban álltak, gyakran egymástól 100, esetenként 120 m-re. Mivel kezdetben a belváros egyes térségeiben is túl nagy távolságot hagytak az oszlopok, illetve falikarok között, a világítás nem volt mindenhol kielégítő. A közvilágítás fejlesztésére életre hívott bizottság 1896- ban általános elvként mondta ki, hogy a nagyobb forgalmú utcákban 50 m-es távközökben kell állnia a lámpáknak. A századfordulóra ez az elv érvényesült a gyakorlatban. Az egyenletes világítás érdekében a kandelábereket és falikarokat váltakozva az utca jobb illetve bal oldalán helyezték el, az előírt távolságban.’33 Beltéri légszeszberendezések A magáncélra használt beltéri légszeszberendezések száma a közvilágítási lángokénál jóval nagyobb ütemben és töretlenebbül növekedett. (3. táblázat) 1877-ben 889, 10 év múlva 1625, 1894-re már közel 2000 gázláng világított a lakásokban. A közületi és magánfogyasztók száma egyaránt emelkedett. 1880-ban a színház, 1882-tól a Déli Vasút épületei, 1888-tól a polgári iskola, 1891-től a MÁV műhelye és fűtőháza kapott gázvilágítást. 1891-ben a városháza addig gyertyával megvilágított összes hivatalába és a rendőrség petróleumlámpás helyiségeibe is bevezették a gázt, miután a pénztári hivatalban már korábban elhelyezett gázlámpa jól bevált. 534 VaML Szv. pg. Közig. ir. 393/1902.; Uj gázlámpák a piaczon. = Vvm., 1901. aug. 20. 5. p. 535 Uj gázlámpák a piaczon. = Vvm., 1901. aug. 20. 5. p. 536 VaML Szv. pg. Közig. ir. 393/1902., III. 388/1912. 537 VaMLSzvk. Kjkv. 83/1889.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 14/1888., III. 5/1895., III. 316/1897., III. 391/1888., III. 81/1898., III. 21/1900., III. 4/1919.; Laky, 1988. 83. p. 538 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 316/1897., III. 81/1898., III. 21/1900., 393/1902., III. 653/1910. 181
