Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
pet szánta a Király utcától a Gyöngyös-patakig terjedő' térségnek. Követendő mintaként a közeli osztrák nagyváros, Graz példáját állította a középpontba, amely parkosított közterületeinek köszönhetően szerzett hírnevet. Felhívta a figyelmet a Budapesten elkövetett várostervezési hibákra, hogy azok reprodukálásától megóvja szülővárosát: „Ne vegyenek minden példát az ország fővárosáról, hol igen sok hibát követnek el a jövő rovására. Uj utczák, uj palotasorok támadnak mindegyre, de közterekről nem gondoskodnak. Alig tud a város lélekzeni, mert nincs tüdője. Bámuljuk kívülről az Andrássy-út büszke palotáit, s ha a kapun belépünk, szívünk elszorul, mintha börtönbe lépnénk. Az udvari lakások nélkülözik a szabad levegőt és a világosságot egyaránt ...Az uralkodó rögeszme: mindent beépíteni! Ez egyik főoka annak, hogy fővárosunk a különböző járványoknak majdnem állandó fészkévé vált, s hogy daczára egészséges fekvésének a legegészségtelenebb fővárosok sorában foglal helyet. ....Szombathelyre nézve tehát valóságos létkérdés egy tágas és csinos közkert berendezése.”310 A javaslat minden bizonnyal értő fülekre talált a terület sorsa felett rendelkezőkben, mert - bár a térséget később mégis utcákkal tagolt városrésszé alakították - szívében egy közpark számára is helyet szorítottak, ahol - talán az eszmét felvető politikus szerepére is utalva - elhelyezték Horváth Boldizsár szobrát. A keleti városrész terveinek kidolgozása és a Szombathelyi Utcanyitási és Rendezési Társulat működése (1890-1893) Az utcanyitási terveket az „Érdekeltség” megbízása alapján Tuczentaller Lajos kőszegi mérnök készítette el, 1890 februárjára. A nagy tapasztalattal rendelkező szakember munkáját a város részéről a Szépítő Bizottmány vizsgálta felül.311 A bizottmány meghatározta az egyes útvonalak szélességét, valamint „szépészeti és utczarendészeti” érdekekre hivatkozva általános alapelvként kötötte ki, hogy a városrész minden utcája teljes hosszúságban egyenlő szélességgel nyitandó meg. A beterjesztett terv néhány részletével szemben konkrét kifogásokat emeltek. A leendő keleti városrész felé a belvárosból összeköttetést teremtő két utca méretezését forgalomáteresztő képesség szempontjából túl szűknek találták, ezért javaslatot tettek a sugárút Kőszegi utcai kiinduló szakaszának 12 m-ről 18 m-re történő kiszélesítésére. A VI. számú keresztutca (1895-től Király utca) esetében az előirányzott 13 m helyett 16 m-es szélességet láttak indokoltnak, és - a tökéletes szabályosság esztétikai elvéhez mereven ragaszkodva - kikötötték, hogy a a tervek szerint mindössze 10,5 m széles, ráadásul tört vonalban induló utcát teljes hosszában egyenes térfalakkal, és egyöntetűen 16 m-es szélességben kell megnyitni. A sugárút közepére tervezett tér méretét háromszorosára, a déli városrészen kialakított térrel megegyező méretűre kívánták növelni.312 A szakmai észrevételekre Tuczenthaller Lajos részletekbe menő válasziratot készített, amelyben kifejtette nézeteit, és a tervek kidolgozása során általa figyelembe vett szempontokat. Beszámolójából kiderül, hogy a tervezéskor tudatosan ügyelt arra, hogy az utcák szélességét a várható kocsiforgalom nagyságával, illetve az építeni szándékolt házak magasságával összhangban állapítsa meg. (A maximális házmagasságok a korabeli 310 Horváth Boldizsár városunk terjeszkedésének irányáról és módjairól. = Vvm., 1890. febr. 2. 1. p. 311 Uj utczák. = Vvm., 1890. febr. 16. 4. p.; Az utczanyitási tervek. = Vvm., 1890. ápr. 6. 3. p. 312 VaMLSzvk. Kjkv. 109/1890.; Feiszt, 1995. 40. p. 118
