Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
A két község Szombathelyhez csatolását távlati célként már az 1864- évi város- fejlesztési terv is előirányozta.271 1872-ben a Vasmegyei Lapok vezércikke hozta újra terítékre az ügyet, hangsúlyozva, hogy a hatékony közigazgatás a települések egységes vezetését igényelné. A sajtóorgánum felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy miközben a Szombathellyel összenőtt községek lakói „élvezik a város minden előnyeit, akár társadalmi, akár kereskedelmi, vagy műveltségi szempontból”,272 a városi intézmények fenntartásához anyagilag nem járulnak hozzá. A közteherviselés és a társadalmi igazságosság elve megkövetelte volna, hogy a gyermekeiket a városban taníttató, a színházat és a társasági élet eseményeit látogató, a szombathelyi piacon portékáikat értékesítő, lakásaikat Szombathely közelsége miatt jó áron bérbeadó szomszédos községek lakói is hozzájáruljanak a város kiadásaihoz. Ez természetszerűleg a községek csatlakozásával valósulhatott volna meg - azok lakosságának városi adófizetővé válásával ami a szentmártoniak és óperintiek számára egyet jelentett az adóterhek lényeges növekedésével.273 Ahhoz, hogy a kérdés a közgyűlésen is napirendre kerüljön, még egy évtizednek kellett eltelnie. Operint Szombathelyhez csatolását dr. Stirling József képviselő vetette fel először a városi közgyűlésben, 1883. november 23.-án. Javaslatát kiegészítve a következő felszólaló, Balogh Gyula, Szentmárton község „bekebelezését” is napirendre vétette.274 275 A képviselő-testület 1883 decemberében kimondta, hogy a két község „városhoz csatolása különösen rendőri, s közgazdasági tekinteteknél fogva kívánatos lévén, keresztülvitele szükséges."20 A közgyűlés felhatalmazása alapján a tanács megkezdte az előkészületeket. Az 1884 nyarán megindult egyeztető tárgyalások azonban hamarosan kudarcba fulladtak, mert a községek - korábbi kényelmes helyzetükhöz ragaszkodva - nem akartak Szombathelyhez csatlakozni.276 A város kezdeményezése ugyanakkor kedvező fogadtatásra találta a vármegyénél, ahonnan Szombathely kérvényét támogató állásfoglalás kíséretében továbbították a Belügyminisztériumba. A miniszteri jóváhagyás - amely 1885 tavaszán érkezett meg Szombathelyre - az 1876. évi V. te. 50. §-a alapján elrendelte a települések „közigazgatás által követelt” egyesítését.277 A minisztérium figyelmen kívül hagyta a két falu Budapestre utazó delegációjának tiltakozását, s a város és a községek között lefolytatandó egyeztető tárgyalások lebonyolításával a vármegye alispánját, Reiszig Edét bízta meg.278 A községek ettől kezdve már nem akadályozhatták meg a folyamatot, a tárgyalások a továbbiakban a konkrét feltételek megállapítása körül zajlottak. A két község Szombathelyhez csatolását kimondó belügyminiszteri rendeletet 1885. június 1-jén ismertették a közgyűlésen. Az egyesítéssel a város lakossága hirtelen 2403 fővel gyarapodott. (Operint 1453, Szentmárton 950 fő). A két községnek ingatlan vagyona nem volt, ingó vagyona is csekély értéket képviselt. Szombathely városa közvetlen anyagi haszonhoz 271 VaML Szvk. Bjkv. Szép. Vál. ir. 1/1864. 272 Itt az idő. = VL, 1872. febr. 29. 1. p. 273 Uo.; Egy hang a túlsó táborból. = VL, 1877. jún. 14. 1. p. 274 VaML Szvk. Kjkv. 99/1883., 100/1883. 275 VaML Szvk. Kjkv. 111/1883. 276 Értesítés. = VL, 1884. aug. 10. 2. p.; Szt Márton és Ó-Perint bekebelezése. = VL, 1884. aug. 14. 3. p. 2,7 VaML Szvk. Kjkv. 56/b/1885. 278 Uo.; Az a mappa. = VL, 1885. máj. 24. 2. p. 106
