Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
NEVEZETES CSALÁDOK VAS MEGYÉBEN A 17–20. SZÁZADBAN - Dominkovits Péter: A Hetésy család a 17. századi Szombathelyen
részével nem menekíthették el Bocskai hajdúkapitánya, Némethy Gergely Dunántúlon pusztító hadai elől Németújvárba (ma: Güssing, Ausztria), ahol is az a tűzvész martaléka lett.22 A pusztult város újjászervezésétől, 1606-tól folyamatosan megmaradtak az évenkénti bíró, esküdt és tisztségviselő választásokat rögzítő szombathelyi tanácsülési és bíráskodási jegyzőkönyvek. A század első éveinek adathiányait pedig egy, a városi írásbeliség kontinuitását reprezentáló speciális forrás, az a 1600 és 1613 közötti, az éveket a bírói hivatalviseléssel is datáló restanciajegyzék egészíti ki. Szombathely jegyzője, Ambrus deák, a háztulajdonosonként, éves bontásban a restanciákat akkurátusán feljegyző kis füzetében az 1603. és az 1604. évben regisztrálta Hetésy bírói hivatalviselését.23 E datálást egy a szabó céh számára kiadott városi céhprivilegium egyértelműen az 1603 áprilisa és az 1604 áprilisa közötti hivatali évre pontosítja.24 Hetésy Pál hivatali pályájára vonatkozó adatok ismertetése előtt a helyi restauráció egy-két jellegzetességét érdemes áttekinteni. A tisztújítás hagyományos, szimbolikus határnapja április 24, azaz Szent György napja volt, amely időpontot a bírói elszámolásra is hivatkozva 1659-től április 25-re, azaz Szent Márk napjára helyeztek át, ám különböző okok miatt a restaurációkat ténylégesen április 24- és május 8. között bonyolították le. Meglepő, de a bíróválasztást nem jegyzőkönyvezték, a tisztújításról szóló jegyzőkönyvi bejegyzések a megválasztott bíró ünnepélyes eskütételével kezdődnek. Ezt követte a legfontosabb testületi városvezető szerv, a 12 esküdt, a belsőtanács megválasztása. Ez a 12 fős létszám a térségben általánosnak tekinthető; a szőkébb régió városainak gyakran mintát adó Sopronban is ez volt a belső tanács létszáma, miképpen Győrben, Pápán, Magyaróváron (ma: Mosonmagyaróvár része), vagy Egerszegen (ma: Zalaegerszeg) is. Ugyanakkor a belsőtanácsba történő bekerülést egyes mezővárosokban más-más elvek, gyakorlatok alakíthatták. Míg ugyanis Magyaróváron a német-magyar etnikai paritás elve meghatározó volt, Győrben a bíró és a választó közönség akarata, illetve a területi képviselet határozta meg a belsőtanács személyi összetételt: azaz a 12 főből hatot a bíró, négyet a város jelölt, míg két fő a suburbiumnak is nevezett Újvárost képviselte. Szombathely esetében a gyakorlat a bíró, a választó közönség, és a már megválasztott esküdtek háromfordulós választása volt, ami az alábbi rendben történt. Először az esküt tett városbíró nominált négy személyt, majd a választó közösség újabb négy jelöltje került be a belsőtanácsba. Ezt követően megválasztottak - illetve 1647-től több esztendőben hangsúlyosan a nyolc esküdt és a bíró együtt - választották maguk sorába az újabb négy személyt, így összeállt a belső tanács.25 A fenti gyakorlat alapján is bizton állítható, hogy a bíró által kiválasztott az első személy pozíciója egyértelműen bizalmi jellegű lehetett. így jelölte 1605-ben Szele Mihály városbíró az elsőszámú esküdti hivatalra Hetésyt,26 aki ezt a bizalmi pozíciót az 1607. április 28-án történt bíróvá választásáig a harmadik vagy a második esküdtként folyamatosan megtartotta. 22 A jegyzőkönyvre: Benczik Gyula - Dominkovits Péter: Szombathely város jegyzőkönyveinek regesztái, 1604— 1605. Szombathely, 2002. (továbbiakban: Benczik - Dominkovits, 2002.) 97. p. (Acta Savariensia; 18.) 23 Dominkovits Péter: Várostörténet - adózástörténet - köztörténet. Egy 17. század eleji szombathelyi restancia-jegyzék forrásértékéről. In: Szívvel és tettel. Tanulmányok A. Varga László tiszteletére. Szerk. Horváth J. András, Bp.-Salgótarján, 2008. 459. p. 24 VaML Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltára (továbbiakban: VSZHL) Litterae instrumentae fasc. 77. nr. 55., Szombathely, 1604- január 28. 25 Regionális kitekintéssel az egykori szombathelyi tisztújításokról: Dominkovits, 2007. 88-91. p. 26 Benczik - Dominkovits, 2002. nr. 87. 88
