Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Katona Attila: A ruha arisztokráciája. Izraelita belháború 1893-ből egy kőszegi skandalum apropóján
A látogatás kivételesen (bel) politikai izgalmat nem tartogatott. Nyugat-Dunántúl a Magyar Királyságban a béke szigetének számított, legalábbis Aradhoz képest, ahol még a rövid vizit ellenére is felszínre törtek az ismert nemzetiségi feszültségek.9 Az előzetes terveknek megfelelően 1893. szeptember 16-án, szombaton este érkezett az uralkodó az alpokaljai kisvárosba, és csütörtökön, 21-én délután távozott tovább kíséretével Mohácsra. A királylátogatás egyik fénypontjának a szálláshelyén, a kőszegi katonai alreálisko- lában vasárnap délelőtt a felvonuló küldöttségek fogadása ígérkezett. Az uralkodói reprezentáció, az ünnepi külsőségek rendje, alapvetően az uralmi eszközök részét képezi, ahol a politikai hatalom szabályozott, de kedélyes formában mutatja meg alattvalóinak az adott politikai és társadalmi rend hierarchiájának viszonyait.10 A hadgyakorlatra érkező uralkodó fogadását előkészítő bizottság a vármegyei jegyző, Bárdossy István vezérletével az 1893. augusztus 7-ei megyei közgyűlésen alakult meg. Rövid időn belül tisztázták a feladatokat, részben a vármegye, részben Szombathely és a fogadóváros, Kőszeg között. Ahogy illik, azonnal albizottságokat hoztak létre, mégpedig ötöt, amelyeknek pontosították teendőit.11 A 10.000 forintnyi költség megteremtése sem okozott gondot,12 és a gyakorlati előkészítő munka - a díszkapuk ácsolása - már az előző hónapban megkezdődött.13 Ugyanakkor riadalmat keltett a nyár végén vészesen terjedő kolerajárvány, valamint a belügyminisztérium késedelmes intézkedése. Az utóbbi - az uralkodói kabinetirodára hivatkozva - még augusztus utolsó napjaiban sem küldte el a szükséges dokumentációkat, jóllehet ennek függvényében lehetett csak a vizitáló bizottságok végleges ösz- szetételét kialakítani. Az egyértelmű volt, hogy a király előtt a dunántúliak fogják tiszteletüket tenni, de nyilván sem a létszám, sem az összetétel nem lehetett másodrendű kérdés. Vas vármegyét a tervek szerint például egy 78 tagú küldöttség reprezentálta. Formálódott a „szertartási sablon”, azaz annak a sorrendje, hogy mikor, kik járulhatnak az uralkodó elé. A szertartásrendnek megfelelően külön blokkban jelenthet meg az uralkodó előtt a katonaság, a klérus, a törvényhatóságok és a különféle köztestületek, valamint a külföldi katonai delegátusok sora. A kérdés csak az volt, hogy a zsidóság képviselői melyik csoportnak lesznek a tagjai. A magyar törvénykönyv szerint a zsidó vallás recipiálása még nem történt meg, így elvileg nem lehetett volna helyük a felekezetek küldöttségében, hanem valahol a köztestületek között: mondjuk a bírák után és a tűzoltók előtt. Ez világosan érzékeltette a felekezet egyenrangúságának hiányát. Ami azonban megváltoztatná az addigi szokást és rendet az éppen a hiányolt törvény megalkotása. 1893. április 26-án Csáky Albin, a Wekerle-kormány vallás és közoktatásügyi minisztere nyújtotta be a képviselőházba a recepciós törvényjavaslatot. Ezért a neológ 9 Jön a király. = Dunántúl, 1893. szept. 17. 1. p. 10 Szabó Miklós: Politikai évfordulók a Horthy-rendszerben. In: A két világháború közötti Magyarországról. Szerk. Laczkó Miklós. Bp., 1984- 479. p. (Vélemények - viták) 11 Egy Központi Irodát állítottak fel, egy elszállásolási és kalauzolási bizottságot, egy köztisztasági és közélelmezésügyit, egy díszítőt, valamint egy rendfenntartót. Királyfogadás. = Kőszeg és vidéke (továbbiakban: KésV), 1893. aug. 13. 2-3. p. 12 Királyfogadás. = KésV, 1893. aug. 13. 2. p. 15 Előkészületek Őfelsége Kőszegi fogadására. = Vasvármegye (továbbiakban: Vvm.), 1893. júl. 9. 2. p.; Előkészületek a hadgyakorlatra. = KésV, 1893. júl. 20. 2-3. p. 72
