Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy szombathelyi zsidó gyáriparos család, a Mayerek története, 1865–1945
A kifogásolt hiányosságok többségét hamarosan felszámolták, bár a tisztálkodási lehetőségeket a helyhiány miatt később sem tudták megfelelően garantálni. A felügyelet kiemelt figyelmet fordított a fiatalkorú alkalmazottak munkakörülményeire. 1909-ben az iparfelügyelő a foszforos gyufát gyártó osztályról kitiltotta aló éven aluli, védett korú munkásokat, és e részleget a svéd gyufát gyártó osztálytól hermetikusan elválaszttatta. 1907 és 1914 között több alkalommal is előfordult, hogy 16 év alatti gyermekek napi 10,5-11 órát dolgoztak, ami ellentétben állt a vállalat munkarendjével, és az 1884:17. te. 115-116 § rendelkezéseivel, ezért Mayer Benőt megbírságolták. Ebben az időszakban a gyárban átlagosan 20 fő 16 év alatti gyermek dolgozott, napi 10 órát, közülük néhányan a 14, sőt a 12 éves kort sem érték el. Utóbbiak napi munkaideje 8 óra volt. A felnőttek napi 10,5 órát dolgoztak, reggel 6-tól este Vi 7-ig, reggelire és uzsonnára V2-V2, délben 1 órás ebédszünettel. A gyermekek reggel a felnőttekkel együtt vették fel a munkát, és délután korábban fejezték be.32 Az 1. világháború alatt országszerte gyufaellátási problémák támadtak, és az élet ezen apró, addig szinte észrevétlen kellékének hiánya komoly nehézségeket okozott az embereknek. Szombathelyen már valóságos „gyufaínségről” beszéltek. A kereskedelemügyi miniszter által életre hívott Gyufaipari Szövetség országos szinten koordinálta a készletgazdálkodást, így a Mayer Mór Fia gyufagyár számára is Budapesten határozták meg az egyes igénylőknek kiutalható gyufa mennyiségét. 1919-ben a kormánybiztos felhatalmazása alapján a polgármester felügyelte a gyufakészletek összeírását és a lakosság közötti kiosztását. 1919 és 1920 folyamán anyagbeszerzési problémák miatt a gyufagyárat több hónapra teljesen le kellett állítani.33 E korszakra a kortársak így emlékeztek vissza: „A háború során, mint minden, megdrágult a gyufa is. De nemcsak megdrágult, hanem rossz is lett. Még mindenki emlékezhet arra az időre, amikor az úgynevezett »gondolkodó« gyufát árulták. A »gondolkodó« gyufa, amikor meg akarták gyújtani, mindig gondolkodóba esett, hogy meggyulladjon-e, vagy se. Gondolkozásának aztán a legtöbbször az lett a vége, hogy haragosan felvillant, de utána nyomban elaludt, mintha dühösen bezzentené: Ne zavarjatok. De a háborús gyufa nemcsak drága volt és nem akart meggyulladni, de hellyel-közzel ugyannyira füstölt is, hogy csak kéményseprőknek volt tanácsos vele bánni. A legeslegnagyobb baj azonban az volt, hogy igen gyakran valóságos kálváriát jártak az emberek, míg gyufát tudtak kapni, mert sokszor bizony gyufa nem is volt.”34 A GYUFAGYÁR FEJLŐDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A termelés újraindításáról 1920 szeptemberében tudósított először a helyi sajtó. A korábbi 130 fős dolgozói létszám helyett azonban ekkor egyelőre csak 58 munkást tudtak foglalkoztatni. A legfőbb akadályt a gyufaszálak és skatulyák gyártásra alkalmas fafélék - nyár, hárs, bükk -, valamint a jóminőségű szén és a kén hiánya jelentette. 1921-re részben már normalizálódott a gazdasági helyzet, amelynek nyomán bőven volt kínálat 32 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 11/1907., III. 64/b/1908„ III. 55/1909., III. 9/1910., III. 750/1910., III. 8/1911., III. 202/1914., III. 160/1921. 33 VaML Szv. pg. Közig. ir. I. 5823/1918., I. 4259/1919., III. 160/1921.; Szombathely mai gyáripara. = Hír, 1920. szept 19. 5. p. 34 A drága gyufa. = Hír, 1921. okt. 9. 6. p. 64
