Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Mint cseppben a tenger. Adatok a szombathelyi Khon család történetéhez a 19. század első felében
május 18-án kelt írásos jelentéséből az alábbiak derültek ki: Mayer Nátán - azaz Khon sógora - tartozása fejében zálogba adott aranylánca és órája áttételeken keresztül Khon Sándorhoz került. Kikakker hallott a Khonnál lévő óráról, és azt hitte, hogy az az ő órája. Ajánlatot tett Khonnak, aki elment a mészároshoz, és 72 pengőforintot kért a tárgyakért, ahol állítása szerint Kikakker azonban nem - a mészáros szerint azonban csak 40 pengőforintot - akart fizetni. Ekkor heves szóváltás kezdődött, amelynek során Kikakker megragadta az izraelitát és befogta a száját, aki azonban nem az ajtón, hanem a nyitott ablakon át menekült meg és ki szorult helyzetéből. A vizsgálat során kihallgatták Hergovics Istvánt, aki csak hallotta a Khon és Kikakker kiáltozását, és igazolta, hogy az összetűzésre sokan összecsődültek Kikakker háza előtt.58 E jelentést nem tudni miért, de csak az 1834. november 5-én, azaz közel fél évvel később megtartott tanácsülés trágyái között szerepelt. A tanácsülés - miután a beterjesztett jelentésből csupán az derült ki, hogy Kikakker befogta Khon Sándor száját, az viszont nem hogy erőszakosan nekitámadt volna - Kikakker 18 forint befizetésére büntették, amelynek kétharmada Khon Sándort illette, míg a maradék 6 forintot a városi lámpapénztár bevételei köze rendelték befizetni.59 A Khon családon belül a lakhatási jogot érintő viták csak átmenetileg csillapodtak, és amikor özv. Khon Löblné meghalt, ismét egymásnak feszültek az indulatok. Az 1838. március 17-ei tanácsülésen hozták nyilvánosságra özv. Khon Löblné 1837. augusztus 14-én kelt végrendeletét és az ahhoz kapcsolt, 1838. február 9-én kelt codicillust. Ezekben az özvegy úgy nyilatkozott, hogy miután idős korában Sándor fia viselte gondját és ápolta, az őt megillető lakhatási jogot rá hagyományozza. A végrendelet és a codicillus tartalma ellen Szenczi Imre városi főügyész, valamint a felbontáson megjelent Khon Moyses és Khon Sámuelné Stukovits Katalin protestációt jelentett be. A főügyész azzal magyarázta álláspontját, hogy a városban való lakhatás joga a város egyetemét illeti meg, így arról végrendelkezni nem lehet.60 Az 1838. április 18-ai tanácsülésre a három Khon-testvér - Sámuel, Moyses és Sándor - lakhatási kérelmet nyújtott be. A Szentmártonban lakó Sámuel azzal érvelt, hogy testvérével és apjával együtt már az 1808. január 4-ei tanácsülésen engedélyt kapott, hogy Szombathelyen éljen és kereskedjen, és csak amiatt kényszerült kiköltözni a városból, mert nem tudott anyjával közös háztartásban élni. Moyses - aki szintén Szentmártonban élt ekkor - leírta, hogy nem csak szülei életében, hanem azok halála után, és Szombathelyről való kiköltözését követően is magát mindig becsületesen viselte. Khon Sándor pedig a tanács 1832. január 11 -ei határozatára hivatkozott - amely testvéreivel szemben neki adott lakhatási jogot -, továbbá megemlítette, hogy idős édesanyját annak élete végéig gondosan ápolta. Mindezek alapján az 1838. április 18-ai tanácsülés továbbra is meghagyta Khon Sándor lakhatási jogát, egyszersmind engedélyezte, hogy testvérei - ha arra hajlandóak - vele egy házban és egy háztartásban a városban lakjanak.61 Sámuel azonban tett még egy kísérletet a Vas vármegye közgyűlésénél. Kérvényében azt hangsúlyozta, hogy 58 VaMLSzvkt. Ktir. fasc. 166. nr. 108. 59 VaMLSzvkt. Ktjkv. 460/1834-1835. 60 VaML Szvkt. Ktjkv. 682/1837-1838.; VaML Szvkt. Vr. fasc. Q. nr. 879. 61 VaMLSzvkt. Ktjkv. 755/1837-1838.; VaMLSzvkt. Ktir. fasc. 169. nr. 166., fasc. 169. nr. 167. 50
