Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Katona Attila: Tálcán kínálva? A Pozsonyi Egyetem Szombathelyre telepítésének legendája
érvényesítő erejével - magyarázható. Egyetértés mutatkozott abban is, hogy a vidéki Magyarországot kulturálisan meg kell erősíteni és éppen ezért a magyar etnikum peremvidékeire szükséges az egyetemeket letelepíteni, ezen elvárásoknak egyébiránt Győr és Szombathely is megfelelt volna. Az kétségtelen, hogy a korábbi, 1912:36. törvénycikk értelmében a két dél-magyarországi város erkölcsi előnyre tett szert, amely persze nem kőbe vésett parancs, hanem inkább egy jól forgatható, használható érv lett. Ugyanakkor feltűnő, hogy az egyetemekről - vagy még pontosabban a Pozsonyi Egyetemről - szinte semmilyen vita, interpelláció nem alakult ki a nemzetgyűlésben. Győr és az érintett, azaz a győri és a szombathelyi képviselők nem használták ki azt a helyzetet, hogy a pécsiek nincsenek reprezentálva a törvényhozásban, és nyíltan nem harcoltak az egyetem megszerzésért. Ezt persze lehet politikai tapintatnak is nevezni, de inkább arról lehetett sző, hogy az érdemi döntéshozatali mechanizmus a nyilvánosság elől elzárt térben zajlott le, és ez önmagában is mitizálta a döntést. Ugyanakkor - ahogy a pécsiek többször is nyilatkoztak az egyetem letelepítéséről - ez többnek mutatkozott egyszerű intézménybefogadási szándéknál, mivel ebben a magatartásában a Magyarországhoz való ragaszkodás és hűség fejeződött ki. Ezért Pécs „versenyeztetése” a Pozsonyi Egyetemért kétségeket is ébresztett volna a baranyaiakban, hogy Budapesten mennyire is gondolják komolyan a szerb megszállás alatt álló város és vidékének a visszatérését. Egy világosabb politikai helyzetben, ahol nyilvános és korrekt feltételek között lehet küzdeni az egyetem befogadásáért, talán jobb esélyei lettek volna a vasi megyeszékhelynek. A Pozsonyi Egyetem kérdése - bár a helyi lapok elsősorban a Vasvármegye hasábjain olvashattak kálváriájáról - egy pillanat alatt „robbant be” a szombathelyi köztudatba. A soha vissza nem térő lehetőségként írtak róla 1921 februárjában. A Vasvármegye publicistája meg is jegyezte: „Ahová Szombathely békés fejlődés útján évtizedek múlva is alig érhetne el, az ország szerencsétlen feldarabolása következtében talán már ez évben eljut: egyetemi város lesz"70 A kínálkozó alkalomra gyorsan reagáltak a helyiek. Mozgósították a nemzetgyűlési képviselőiket, és rövid idő alatt egy korrekt tervvel álltak elő, amelynek valóban akadt egy-két fogyatékossága; a grandiózus oktatási intézmények, így például egy katonai alreáliskola hiánya, a pénzügyi blöff politika mellőzése, valamint a gyenge píár és lobbi tevékenység. Jó példa erre, hogy a fővárosi érdekegyeztetést kizárólag Kiskos István polgármesterre bízták, ám ha komoly a szándék, akkor egy nagy deputáciőval illik elindulni, amelynek tagja lehetett volna többek között a fő- és az alispán, valamint a megyéspüspök is. Mindezek mellett talán jobban ki lehetett volna használni Vass József kultuszminiszter vasi kapcsolatait is.71 A fennmaradt írásos anyagokból úgy tűnik, hogy Szombathelyen csak a nagyon kapós orvosi kart akarták valójában, és az alkalmat inkább a népiskolai rendszer államosítására, valamint a kormányzat markánsabb tehervállalására kívánták felhasználni a középfokú oktatásban. Jellemző, hogy ez a szándékuk is kudarcba fulladt. 70 A pozsonyi egyetem Szombathelyen. = Vvm., 1921. febr. 17. 3. p. 71 Feltűnő módon 1921 nagyhetében, amikor a városban tartózkodott Vass József az újságok nem kérték számon rajta a döntést, bár készült vele riport, de erről nem szóltak benne. dr. Vass József nyilatkozata. = Vvm., 1921. márc. 21. 3-4. p. 398
