Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)

LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Katona Attila: Tálcán kínálva? A Pozsonyi Egyetem Szombathelyre telepítésének legendája

Utóbb, egy másik írásában mindez már egy másik, kevésbé ismert, szerényebb városi legendával is kiegészült. „Érdekes, már 1908-ban, amikor először merült föl egy szombathelyi egyetem alapításának a gondolata, pontosan látták egy ilyen intézmény fontosságát. Ennek ellenére a trianoni békeszerződés után a város a pozsonyi egyetem befogadása ellen szavazott, Pécs viszont befogadta, s az egyetem azóta is ott működik. (Nem tudom, ha ma kellene szavazni mi volna az eredmény.)"3

Annyi feltétlenül elmondható ezekről a történetvariációkról, hogy a tipikusan értelmiségiek által terjesztett legenda, búvópatak jellegű, és nincs és nem is volt tartósan jelen a városi köztudatban. A személytelen és rövidke történet a felelősök megnevezését is nélkülözi, és legfőképpen akkor bukkan fel, amikor a város vagy egyes jól körülhatárolható értelmiségi körök, kulturális elitcsoportok a megyeszékhelyen felsőoktatási intézményért „lobbyznak”. Kimondatlanul vágyakat fogalmaz meg, egy kielégítetlen kívánságot. A legenda emlegetésének latens célja az aktuálisan regnáló városvezetés bírálata. Az írásban rögzített történetet kontextusaiból is jól kiolvasható a kognitív konszonancia és az illokúciós erő hatása.4 Az előbbi alatt az értendő, hogy megerősítik azt, amit bizonyos emberek gondolnak. Jelen esetben a város vezetéséről, tágabb értelemben a mindenkori városi vezetőkről, hogy valóban nem képesek felismerni e stratégiai döntés fontosságát, és kisszerű, legtöbb esetben pénzügyi, technikai problémákra hivatkozva nem éltek a kínálkozó alkalommal. Nem egyszerűen kezdeményezőkké nem tudtak válni - ez ügyben sem -, hanem fontos pillanatokban nagyon is provinciálisnak bizonyulnak.

Az illokúciós erő a nyelvfilozófusok szerint annyit jelent, hogy a megállapításnak nemcsak konstatáló szerepe van, hanem performatív hangsúlya is, ez esetben a „story” arra is irányul, hogy most kell kiküszöbölni a múlt hibáit. Most érdemes megvalósítani a tervet. Ilyen értelemben cselekvésre mozgósítanak, Pusztay János mindhárom művének ez nagyon is egyértelmű üzenete.5

Ha a jelzett városi legenda „kitalálójának”, megteremtőjének és szóbeli terjesztőinek az idő távlatából már (talán) lehetetlen a nyomára bukkanni, annál nagyobb szerencsének tartjuk, hogy megtaláltuk ennek korai írásos változatát. Ami persze a mai kutatások függvényében korántsem állítható egyértelmű biztonsággal, hogy ez az első megjelenése, de azt feltétlenül, hogy a szóbeli legenda elhíresült nyelvi trópusa, a „tálcán kínálták", megtalálható a szövegben.

„1920-ban, mikor a menekülő pozsonyi egyetem számára dunántúli elhelyezkedést kerestek, Teleki Pál az akkori miniszterelnök szinte tálcán kínálta az egyetemet Szombathelynek. ... A város- vezetés azonban úgy vélte, hogy túlságosan sok vesződségbe és súrlódásba kerülne a felmerülő lakáskérdések rendezése. Ergo nem nyújtottuk ki kezünket az egyetem után. Elvitték tehát Pécsre .. ”.6 Az idézett rész Lékay-Lingauer Albin 1943. szeptember 5-én megjelent, a vármegyeszékhely várospolitikáját elemző írásából származik. Gyanúm szerint ez az első olyan írás, amely a városvezetés hibájaként mutatatta be a kínálkozó alkalom elmulasztását, ezzel erősítve ’ Pusztay János: Búcsú váramtól. Szombathely, 2004. 34-35. p.

4 Benvenuto, Sergio: Városi legendák. Miért hisszük el, amit mondanak? Bp., 2004- (továbbiakban: Benvenuto, 2004.) 11-, 24- p. (Modern pszichoanalízis)

’ A Búcsú Váramtól című írás már ezzel az illúzióval való szakításnak a terméke.

6 Lékay-Lingauer Albin: Szombathely jövő feladatairól. = Vasvármegye (továbbiakban: Vvm.), 1943. szept. 5. 3-5. p.

388